Ciao Ragazzi! Tegnap este egy Róma-városnéző túrán vettünk részt, ami teljesen meglepő módon már megint egy kocsmában ért véget, mint minden hasonló túra mostanában. Lenyűgöző volt a város esti kivilágításban, andalgó párok mindenhol, a kis olasz éttermek tele romantikázni vágyókkal, és az utcán hegedülő/zongorázó zenészek adták az aláfestő zenét, miközben kis ázsiai fickók 40 szál rózsát akartak minden fiúra rátukmálni. Minden annyira lassú, nyugodt, soha senki nem siet sehova, és azt vettem észre, hogy én is kezdek visszavenni az otthoni tempóból. Kedd éjszaka fagyit vettem egy pici fagyizóban a Piazza Navonán, aztán beültünk egy bárba a többi erasmus-ossal, ahol megismerkedtünk még 2 magyar cserediákkal, bár az egyikük Izlandon él, szóval kamu magyar (Bocsi, Viktor, de luv van azért!!), és így már négyen vagyunk magyarok.Ezzel szemben rengeteg spanyol hallgató van, akik kialakították a saját kis bandájukat, ahova nem spanyol-ajkú be se teheti a lábát (ahj, carrambar! ja, amúgy nem érdekel...). Hozzájuk hasonlóak a németek, akik nemcsak, hogy nem beszélgetnek senkivel, aki nem német, de még le is néznek minket... 
Egyébként itt nagyon rossz híre van a magyaroknak. Meglepő ez a negatív reakció felénk, főleg a migránsok miatt. Nem telik el nap, hogy ne "vitatkoznánk" valakivel a migránsokról. Ami viszont gáz - persze nem nekünk-, hogy ha nem is beszélünk portugálul, németül, spanyolul, de megértjük ha a magyarokról beszélnek az anyanyelvükön, ahogy egymás mögött állunk néhány kiránduláson. És sajnos elég sokszor kibeszélnek minket, és nem is tudják, hogy megértjük őket... Nem tehetünk arról, ami most az országunkban folyik..

Róma csodálatos, minden sarkon szökőkút, templom, fagyizó, pizzéria, ristorante, és mind dugig van turistákkal és helyiekkel is! Olyan csodálatos, ahogy naplemente körül leülnek egy szökőkúthoz az olasz családok, olykor baráti összejövetelt tartanak, és végignézik ahogy a nap lassan lebukik a horizonton, és helyét a hold veszi át, majd mennek haza a dolgukra. Otthon mikor csinálnak ilyet a magyarok? Nem sűrűn.. De elgondolkodtató.

Rengetegszer megbámulnak itt az emberek (mondjuk lehet azért is mert általában hozzájuk képest elég suttyón vagyok felöltözve) a szőke hajam miatt. Az olasz nők is meresztik a szemüket, főleg az idősebb korosztályból, mintha valami pokolfajzat lennék émoticône grin A fiatal lányokat annyira nem, mert ők is próbálják szőkíttetni a koromfekete hajukat - csak általában nem jön össze, meg amúgy nem is áll jól nekik... Egyébként kétféle olasz nő létezik: a csúnya, meg a kevésbé csúnya. A csúnya nők többsége a hatvanas éveit tapossa, csak ezt nem szívesen fogadják el, ezért kivasalt homlokkal, feltöltött ajkakkal, felvarrt agyonszolizott melleiket kivágott felsőikben villogtatva tipegnek a tűsarkúikban a macsakaköves utcákon.

Próbálunk Pankával vegyülni a többiekkel, viszont mint mondtam, elég nehéz a magyarokkal szemben alkotott sztereotípiák és előítéletek miatt, de igyekszünk azért barátkozni émoticône smile Tegnap este megismerkedtünk elég sok korunkbelivel. A legnagyobb feltűnést az a finn lány keltette, aki az itt vásárolt kutyájával jött a túrára. Értem én, hogy kell valamit venni, amit elővéve mindig eszünkbe jut majd ez a fél év, de én megoldottam 3 körömlakkal ezt a problémát émoticône grin (anyáék legnagyobb örömére nem egy nagy szőrös nyáladzó lénnyel térek haza, bár szerintem ki is dobnának otthonról kutyástul-körömlakkostul)

Tegnap délután kivonult az adóhivatal a campus-hoz, hogy itt helyben megcsinálhassuk az adókátyáinkat. Az egész procedúra összesen 1 órát vett igénybe, az egyébként várható 3-4 órától, plusz nem nekünk kellett megkeresni őket a város túlsó felében. Már csak a bevándorlási hivatalba és a rendőrségre kell elmennem bejelenteni magam, de ezeket gyorsabban el lehet intézni (már, ha megtalálom hova kell menni... bár még így is nagyobb esélyem van rá, mint Pankának, akinél rosszabb tájékozódással rendelkező emberrel még nem találkoztam, és még csak nem is szőke!. Mondta ő előre, hogy nem igazán megy ez neki, de hogy minden sarkon eltévedjen... ).

A mai legjobb program a 'world coffee break' nevű rendezvény volt. A reggeli megbeszélés után (hú, ez tökre úgy hangzott mintha valami menő irodamaca lennék) felmentünk a fogorvosi klinika tetejére, ahol van egy bár (!), amit a mi tiszteletünkre megtömtek mindenféle nemzetközi kajával. Vagyis ez úgy nézett ki, hogy mindenkinek hozni kellett volna valami nemzeti ételt/italt és ezt berakva a közösbe, egy villával mindenki körbejárhatta volna a világot gasztronómiailag. Na most mi Pankával pálinkát hoztunk, mert nem tudtuk, hogy ez délelőtti rendezvény. Igazi házipáleszt, aminek még a szagától is ittas állapotba kerülsz. A rendezvény pedig még 12 előtt zajlott, úgyhogy inkább csendben eszegettük más nemzetek ételeit, és mikor kérdezték, hogy mi mit hoztunk, csak random rámutattunk valamelyik csokis sütire, hogy kóstolják meg azt, mert tegnap este frissen sütöttük. Szerencsére nem buktunk le émoticône wink

Ma este lett volna egy fotó túra, de szakad az eső, így én ezt inkább kihagyom, és belevetem magam neurológia tanulmányaimba... Plusz az eső miatt van kifogásom, hogy miért nem megyek este kocsmázni a többiekkel. Holnap egyébként is egy egész napos olasz szintfelmérő vizsga lesz, ami miatt nem izgulok, mert tudom előre az eredményt émoticône grinBemegyek, mondom, hogy Buon giorno, Non parlo italiano et Arrivedereci, és beraknak egy kezdő csoportba. Féltem, hogy egyedül én leszek ilyen idióta (jobb kifejezés nem jut eszembe magamra), aki eljön egy olyan országba lakni, ahol nem beszélnek angolul, én meg nem beszélem az ő nyelvüket... Elvileg kötelező lenne az olasz tudás, de én csak bekamuztam egy online-teszt eredményt, hogy aláírják a papírjaimat... Viszont ma kiderült, hogy elég sokan vannak még az én cipőmben (vagy ahogy az olaszok mondják: az én ruhám alatt :DDD, csak ők kicsit lazábban veszik ezt az egészet, és nem félnek a holnapi megmérettetéstől, vagy ha félnek is, az esti kocsmázásból merítenek bátorságot és némi olasz tudást. Bár nem tudom melyik szintnek felel meg, ha tudsz kérni magadnak olaszul 2 sört meg egy felest.... Hm, majd utánanézek!

Viszont tegnap délután egyedül vettem magamnak olaszul metróbérletet! Jó, igazából ott volt nálam az olasz zsebkönyvem. Még őszintébben, onnan dadogtam ki, hogy mit akarok venni. És hogy a teljes igazságot elmondjam, a bérletárus eközben térdét csapkodva hahotázott rajtam émoticône wink

Az orvosi képzés elég bonyolult itt a Sapienza-n. Vagyis nem is azt mondom, hogy túlbonyolították, hanem megolaszozták a képzést. Nálunk van egy orvosi, itt viszont 3: Orvosi és fogorvosi, Orvosi és gyógyszerész, és Orvosi és pszichiátria. Ezen a 3 fő fakultáson belül vannak a kis fakultások, amiket betűvel jelölnek. Az én fő fakultásom az Orvosi és gyógyszerész, és az órarendemet úgy kell összeállítanom, hogy az A, B, C, D, E kisfakultásból úgy kell kiválasztanom a tárgyaimat, hogy ne ütközzenek... Nem lett volna egyszerűbb csinálni egyet, mint itthon, és megtervezni az előadásokhoz a gyakorlatokat? Valószínűleg nekik nem... 
Az előadások több, mint 67%-án bent kell lennem, és minden egyes ea. után alá kell íratnom a professzorral/előadóval, hogy ott voltam, különben nem írják alá a félévem. Ehhez kaptunk egy itteni "indexet", ami kicsit színesebb, kicsit nagyobb, és kicsit rövidebb, mint az otthoni, és persze minden olaszul van benne :))) Itt nincs gyakorlati képzés, ezt magunknak kell megbeszélni a klinikai orvosokkal, és nyomulni, hogy tartsanak nekünk gyakorlatot. Soha nem voltam az a nyomulós fajta, így fura lesz majd kilincselni az orvosikban, meg az orvosok után futni, hogy 2 kávészünet között hadd mehessünk be egy betegvizsgálatra. A klinikakert itt hatalmas. Több kilométer hosszú, és minden szakterületből több klinika van, így pl Gyerekgyógy 1 és Gyerekgyógy 2 kilinika van egymás mellett. A női klinika itt akkora, mint nálunk az egyik klinikakert (nagyokival, sebklinikával, belgyó klinikákkal és az összes büfével együtt). És ez csak egy épület a körülbelül 50-ből. Viszont ami jó, hogy minden ki van táblázva, és segítenek az olasz hallgatók, ha eltévednénk (ami ugye Pankával napjában többször megtörténik...). Az olasz dokik hatalmas Porsche-kkal, Mercikkel rohangálnak, öltönyben dolgoznak, a nők tűsarkúban, műkörömben gyógyítanak, és teljesen megszokott, hogy műtős ruhában cigiznek az utcán. A klinikák viszont épp olyan rossz állapotban vannak, mint otthon, vagy még rosszabban: málló festék, elkorhadt ajtók, nem jól záró faablakok, és szemét mindenütt. Olyan igénytelenek ezek az olaszok, csupa szemét minden. Tűsarkúk ledobva a földre a szemetesek mellé, kutyakakicsapda fél méterenként és elhajigált cigicsikkek, zacskók, szalvéták mindenütt. De bezzeg arra van eszük, hogy szelektíven gyűjtsék a szemetet (csak minek, ha amúgy nem a kukákba dobják a hulladékot?). Kezdem egyre jobban otthonosan érezni magam a lakásban, az utcán se félek már annyira (Saci, te erről tudnál mesélni, ahogy a falusi lány felment a nagyvárosba :DDD), és ma már egyedül metróztam egy megállót émoticône tongue Szóval lassan kezdem megszeretni az európai NYC-t, és azon gondolkodok, hogy maradok még fél évet. Csak ehhez jó lenne valami munkát találni, hogy ne anyáékat terheljem anyagilag. Persze még minden alakul, és ahogy az első negatív élményem meglesz Rómában, biztos meggondolom magam, de egyelőre nem is olyan rossz itt..