Római vakáció, amely a tanévkezdésig tartott...
Eddig abban a tudatban éltem, hogy tengernyi időm lesz a 4 itteni kurzusom mellett, ami majd 4x1,5 órás előadásban és gyakorlati oktatásban merül ki. Ehhez képest ma majdnem szívrohamot kaptunk, mikor az órarend összeállítása közben realizáltuk, hogy egy előadás 4-6 órás, és ebben még nincs benne a gyakorlat!! Ami azt jelenti, hogy minden nap reggeltől estig az egyetemen vagyok, ugyanis az előadások látogatása kötelező, és persze péntek délután kettőig tart az utolsó előadás. Hát, kemény szemeszternek nézek elébe. Ráadásul állandóan éhezek, mert ezek a hülye olaszok csak kocka alakú pizzát meg nyokkit, meg pennét tudnak csinálni, azt is kb. műanyagból (amúgy nem ők a tészta meg pizza hazája??). Szóval alig várom már az egyetemi menzát, ahol legalább kiadós méretű műanyagot eszek majd. Persze étteremben mindenféle finomságot lehet enni 30-40 euroért, csak kinek van ugye erre pénzre.... (nem a suttyó magyaroknak, az tuti). Szóval valaki per favore hozzon már el ide egy szakácskönyvet, és mutassa meg nekik, hogy kell igazán ízletes, magas tápértékű, nem plasztik-ízű kajákat főzni (Nagyi?).
Egyébként azt leszámítva, hogy nem beszélnek angolul, elég segítőkészek mindenütt, én meg füstjelekkel kommunikálok egyelőre, de rohamosan fejlődök. Egyre több dolgot értek meg, és az Activity mutogatás részében verhetetlen leszek pár hét múlva, úgy érzem... Ma volt olasz szintfelmérő vizsga, ahol fél napot töltöttünk. Teljesen feleslegesen, ugyanis én szintfelmérő nélkül is tudom, hogy A1 a tudásom :P A szóbeli részen jót nevetett rajtam a vizsgáztató, mert mindent megértettem amit olaszul kérdezett, de persze válaszolni csak angolul tudtam, meg ugye Activity... Így a teljesen kezdő csoportba kerültem, amiről "majd később küldenek e-mailt"... Ha annyi euro-m lenne akárhányszor ezt hallottam az elmúlt egy hétben, lenne pénzem finom kiadós vacsikra...
Itt most szakad az eső, de megint van valami kocsmázás, amire a többiek nagyon akarnak menni, de én nem vagyok elég elszánt ehhez. Így inkább a holnap esti bulira tuningolom magam, ahova jön a két lakótársam is. Ami egy részről jó, mert élvezhetem, ahogy az egyikük spanyolul, a másik olaszul tanít engem az élet nagy bölcsességeire, másrészről viszont a fürdőszoba beosztása még nem igazán megy. Vagy megoldhatoma problémát tena lady-vel illetve felnőtt pelenkát kell vennem valamelyik kosher boltban.... Felnőtt pelenkát szerintem a felső szomszédok szívesen adnak. Elég szívós idős pár, akik kicsit nagyothallóak is, vagy csak szimplán olaszok, azért kiabálnak ennyit. Mikor nem kiabálnak, akkor meg iszonyat hangosan régi olasz slágereket hallgatnak, olykor együtt éneklik a rádióval, amit tök jól nyomnak (az évek, meg a rutin ugyebár :P). A másik felső szomszéd tegnap magánének órákat vett a lakásában. Hát, neki van még mit gyakorolni. De amúgy ahhoz képest elég csendes az összes szomszédunk, meg szerencsére elég keveset vagyok itthon, így nincs is alkalmam hallani őket.
A lakás egyébként bent van a belvárosban, közel a helyi Széchenyi térhez, metromegállóhoz. Mikor interneten megnéztem a lakást, mondta a főbérlőm, hogy a bevásárlással se lesz gondom, mert van 3 bolt is az utcában, csak azt felejtette el mondani, hogy kosher bolt és minden ötször annyi, mint a többi helyen.
Ami a legjobban felidézi bennem a szép otthon emlékét, az a kis kocsma a lakás bejárata mellett. Szinte már kezdett hiányozni otthonról a fűben megbúvó rókakoma, és emberi kábelek szaga, de itt látok/érzek eleget. Persze kb. non-stop nyitva vannak, de reggel menő kávézónak álcázzák magukat, ahol mellesleg felest is lehet kapni a cappuccino mellé.
A szobámból éppen rálátok a kedvenc helyemre itt Rómában: egy cukrászdára. Pont látom, ahogy a friss, finom sütik ott kéretik magukat a pulton :)) Eddig kibírtam, hogy ne menjek be, de úgy érzem kell egy rúgás a cukorbetegségnek, úgyhogy holnap be is térek egy jó nagy adag igazi olasz gelato-ra :)
Egyébként szeptember végén járva is elég meleg van (vénasszonyok nyara yeeee), leégett a lábfejem a szandálban, és ma a hátam is a ruhámban, de reggel mindig kell pulcsi. Viszont öltözködésben annyira mellélőnek az olaszok, hogy kezdem azt hinni, D és G csak migránsok, akik betelepültek ide, mint az olasz divat és öltözködés megmentői. Reggel kinézve az ablakon a nőkön csizma, nagykabát, olykor sál. Ilyenkor nehéz szívvel én is előveszem az őszi ruhatáram egy-egy darabját, de még egy utolsó szép nyári napban reménykedve rápillantok az időjárás előrejelzésre, és hevesen dobogó szívvel látom, hogy akár 30 fok is lehet napközben! De az olaszok persze csizmában tolják... Soha nem fogom őket megérteni. Anya azt mondja, más a hőérzetük, ezért fáznak a 30 fokban. Szerintem szimplán nem tudnak öltözködni, vagy ilyen csizmafétisük van, hogy nyáron is abban rohangálnak....