Római ősz - Ariccia
Csodálatos kis falucska, tele jellegzetes keskeny utcákkal, kis labirintusokkal, nyüzsgő piaccal. A boltívek alatt a macskaköveken a több száz év alatt rajta átguruló sok-sok szekér és autó meghagyta a nyomát, és a kerekek által készített vájatokban még sok-sok évig fognak megakadni az autók.
Rómából busszal vágtunk neki a kb. 40 perces útnak, mely alatt beférkőztem (tégla lettem) a spanyol maffiában - oh, igen, kiderült, hogy azért nem szeretnek külföldiekkel beszélni, mert eléggé szégyellik a rossz angol tudásukat. De ahogy megrohamoztam őket, és elkezdtünk beszélgetni, majdnem mindent megértettem amit mondtak. Persze a spanyol angol akcentus a legrosszabb, amit eddig hallottam. A "b"-betűket v-nek mondják, és fordítva, rengeteg c-betűt tesznek bele a szavakba, oda is, ahol nincs is eredetileg, egyszóval a spangol át kell fordítanom angolra, azt meg magyarra, és valami értelmeset reagálni: fárasztó :D De imádnivalóak, kis mosolygósak, pörgetik a "r" betűket, és iszonyatosan gesztikulálnak :D Tegnap az egyikük leverte a szemüvegem 40 centi távolságból, és nem hiszem, hogy a borzalmasan rossz reflexeim miatt...
Ahogy megérkeztünk a buszparkolóba, egy iszonyat meredek lépcsősoron kellett felkapaszkodnunk a városkába (a lift elromlott - 2 éve). Ami alapvetően pff, meg se árt, de éhségtől kopogó szemekkel a sötétben, a csúszós lejtőn, hát, nem volt egy leányálom...
Felérve az étteremnek álcázott kocsmába, már jópáran az antipasti-t nyomták be a két fülük közé a fesztiválokról jól ismert fapadokon gubbasztva. Persze, amilyen éhesen mentem oda, Murphy szerint én kaptam meg utolsónak az előételt, mikor már mindenki a fülembe csámcsogott, és jóízűen evett -.-"
Az előétel után két főétel következett: tészta, majd tészta. De ott helyben csinálták a tésztát, nem ilyen bolti, ctrl-c ctrl-v-s méretű, tartósítószerízű lónyálak voltak, szóval végül is jóllaktunk, senki nem collabált az alacsony vércukorszinttől :)
Nyami, ugye? *.*
Az est fénypontja pedig az 1 liter bor/fő és a részeg tangórharmonikás, kéregető bácsi volt, aki próbált igazi olasz hangulatot teremteni, csak sajnos ott elvesztette a varázsát, hogy csörgette a hamutálat, jelezvén, hogy pénzt akar bele, csak akkor játszik tovább.
