Sziasztok! Ez a mai post kicsit hosszabb lesz, mint az eddig megszokott! (Kepeket majd jovo heten toltok fel)

Aki ismer, tudja milyen regota vagytam ra, hogy eljussak Positano-ba. Amikor eloszor lattam a Napsutotte Toscana c. Filmet, eldontottem, hogy egyszer Olaszorszagban fogok elni, es most itt vagyok :) ugyanekkor hataroztam el, hogy Positanoba is eljutok egyszer. 

Talaltam harom erasmusos lanyt, akivel hasonlo vagyaink voltak, veluk vagyok most itt.

Eletem legnagyobbnak szant kalandjarol (csak nem ebben az ertelemben, ahogy tortent) olvashattok most.

Penteken reggel nagy felelemben, hogy elalszok, inkabb 10 perccel hamarabbra allitottam be a csorgoorat, ennek ellenere eppen az orrom elott ment el a majdnem ures metro az aluljaroban. A kovetkezo ra par percre jott, tele diakokkal, dolgozo emberekkel, igy a borondomon kellett kb allnom, hogy legyen helyem. Kozben kaptam az smst, hogy a lanyok is kesnek. Megbeszeltunk egy talalkozot az allomason, a McDonalds elott egeszen pontosan. A Termini vinatallomasrol tudni kell, hogy 3 emeletes monstrum, es ket mcdo is talalhato benne, mint utobb kiderult... Nem talaltuk egymast a lanyokkal, kozben a percek csak teltek, es mire megpillantottuk egymast, mar csak 5 percunk maradt a vonat indulasaig. Ekkor derult ki hogy nekem nem foglaltak vonatjegyet egy felreertes miatt, ezert a maradek 4 percben elrohantunk jegyert. A kb eppen indulo, mozgo szerelvenyre ugrottunk fel, de elertuk a Napolyba tarto vonatot!!

2 ora mulva erkeztunk meg a Napoli Centrale allomasra, ahol a megerkezesunk pillanataban keregetok, hajlektalanok, maffiatagoknak imponalo emberekkel akadtunk ossze. Amig kitalaltuk hogy jutunk el a kikotobe, beultunk egy kozeli kavezoba, de joforman elvezhetetlen volt, annyian jottek oda keregetni, rakohogtek az asztalunkra, nem akartak tagitani, csak mikor meghallottak hogy nem olaszul beszelunk. Ekkor szuletett a dontes hogy busszal megyunk a kikotobe.

Az egyik legsokkolobb elmeny azonban az volt, mikor egy zsebtolvajt tetten ertunk akciozas kozben. Eppen egy no taskajabol probalt kivenni valamit, amikor az hirtelen megfordult, es meghiusitotta a lopast. Viszont a no semmit nem vett eszre a tortentekbol...

A buszut a deli forgalomban egy orat vett igenybe, joforman hangyalepesekben haladtunk. Ez a tavolsag normal esetben 10 perc. Kozben egy szeken ketten ultunk meg a borondjeink, igy mondhatni, 400%-os kihasznaltsaga volt a buszuleseknek :P 

Mikor megerkeztunk a kikotobe, es boklasztunk a biglitteria-t (ticket office-t) keresve, egy taxis szolitott le minket, hogy uzletet ajanljon: tudja, hogy egy kompjegy 22 euro plusz meg egy eurot szamolnak fel a csomagokert, de o elvinne negyunket 100 euroert, igy kenyelmesen utazhatunk es nem kell pluszba fizetnunk a borondjeinkert. Ok, tudom buta szoke vagyok, de nekem mar ez nem jon ki matematikailag... Felhuztam magam a hosszu buszuton, mert emiatt lekestuk a kompot, es a kikotobol eppen kitolato komp elejet lattuk csak, mikorra odaertunk, aztan ez az ember jott utanunk es mondta a magaet pofatlanul, ugyhogyudvariasan elkuldtem a fenebe. Digo, nem kell tisztesseges uzletre szamitani toluk. Viszont jol is tettuk, hogy nem egyeztunk bele, mert egy jegy 12 euro volt es sz is hazugsag volt, hogy a mi kezipoggyaszainkert fizetni kell. A nagyobbakert valoban kellett volna. Ezek utan a kikotoi kavezoban ultunk le, ahol 2 orat vartunk a komp indulasaig, kozben az etterembol mar ki akartak minket dobni (pedig boven volt meg szabad asztaluk), es az eso is elkezdett csoporogni, ami miatt gyanussa valt, hogy lehet nem is indul a komp.

Mindenesetre aztan pontosan (!) elindultunk, es egy oras meses hajout utan kikotottunk Sorrento-ban, es a soforunkre vartunk, akik a szallasunkrol eljon ertunk. A talalkozasi pontig kb 200 lepcson kellett felkapaszkodni, es barki barmit mond, hogy fiatalok vagyunk, mozogni kene es akkor birnank szuflaval, szerintem egy boronddel es nagy oldaltaskaval nem tul konnyu a csuszos kobol kirakott lepcsokon feljutni. 

A hotelunk egy rendkivul olcso szallas (csoro diakok vagyunk ugye), de Sorrento-ban nekunk van a lehszebb kilatasunk. A szalloda fent talalhato a hegy tetejen, magasan a varos felett (igy ide nem is jon fel taxi sem), ezert ralatni Napolyra, a Vezuvra es Pompejre egyarant, csak eleg sokat kell gyalogolni lefele :D de nembaj, igy az edzes is megvan, ugyis kezdek nagyon elhizni :P

Azonban rendkivul hideg ido koszontott rank, foleg itt a 'dombteton. A romai es az amalfi 23 fok nem ugyanannyinak tunik, es sajnos nem hoztam magammal eleg hosszu nadragot sem... Ugyanis mikor csomagoltam, lecsekkoltam az idojaras elorejelzest (esot irt 23 fokkal), de remalmaimban sem gondoltam volna, hogy 5 reteg ruhaban a csontjaim is vacognak majd a hidegtol. A szalloda csaladi kezben van, de nagyon tiszta, letisztult, kedvesek a vendeglatok es mindenben segitenek, amennyiben idejuk engedi.

Pentek este gyalog vagtunk neki lefele az utnak a hotelbol a belvaros fele. Az a szerencsenk volt, hogy lassuak voltunk es a tulaj motorral utolerve minket, levitt belvarosba :P iszonyatosan felelmetes volt bukosisak nelkul szaguldani a szuk utcakban, ahol rendes utburkolat sincs, es csak egy jarmu fer el, igy ez a 3 perces ut rettegessel volt tele. Persze most visszagondolva, nagyon elvezetes volt :)

Alighogy megerkeztunk a varosba, elkezdett zuhogni az eso, ugyhogy a bazarban probaltuk sietosre fogni (nem jartunk sikerrel), a tobbieket szem elol tevesztettuk a nagy tomegben, es igy lehetosegunk maradt nezelodni a Limoncello-uzletekben. Tudtuk hogy a lanyok kineztek egy nagyon fancy ettermet ott a tortenelmi varosreszben, ugyhogy komotosan ballagtunk a hely fele. Kb feluton szembejottek velunk a lanyok, akik halat adtak az egnek hogy elvesztettuk egymast, mert az etterembe beulve lecsekkoltak az arakat es igencsak borsosnak talaltak, igy kinjukban a pincereknek azt mondtak hogy elmennek megkeresni, es kozben imadkoztak hogy ne toppanjunk be az etterembe. Igy a zuhogo esoben tovabb keresgeltunk valami kevesbe draga hely utan, mikor megpillantottunk egy hangulatos, icipici, majdnem ures, csendes ettermet. Arak elfogadhatoak, ugyhogy mar rohantunk is be ernyostul, es a tulajneni jol le is szidott minket, hogy ilyet megsem illik. Ekkor megkordult valamelyik lany gyomra, mire gyorsan leultettek minket es ra 10 percre mar hoztak is a rendelest, a neni pedig atvaltozott megerto, segitokesz oreganyova :P

A szallodankba vissza a tulaj vitt minket, mivel a zuhogo esoben a kivilagitatlan dombon setalni tul kalandos lett volna, es taxi nem megy fel olyan magasra.

Masnap a reggelit a tulaj felesege szolgalta fel nekunk, akiben mindenki felismerte az igazi, olasz Mamma-t, aki sut-foz, tesz-vesz a haz korul, beleertve ebbe a ferje helyretetelet is (elso pillanatra latszott ki hordja a gatyat). Viszont nagyon kedves, mosolygos kis pottom asszony volt, akit nem lehet bem megkedvelni mar az elso pillanatban.

Reggeli utan gyorsan felkaptuk a taskainkat es rohantunk is gyalog a varoskaba, hogy elerjuk a kovetkezo Positano feletarto buszt. Termeszetesen elozo este elazott a cipom, ezert szandalba kellett mennem az aznapi turara. Ami nem is lett volna gaz, mert annyira azert nem volt hideg, csakhogy a mohas-saras lejtok ugy csusztak hogy eletveszelyes lett volna a szandalban lemennem, igy gyors dontest hozva dobtam a szandit es mezitlab gyalogoltam le a hegyrol. Kalandos volt, ahogy terdig saras lettem, mikozben probaltam nem belelepni a kutyagumiba. Olyan volt ez mint az altalanos iskolaban az ugroiskola. Csak most azert jatszottam hogy ne legyek kutyakakis... Hm, ilyen felnottnek lenni? Mire leertunk a dombrol termeszetesen szakadt az eso, villamlott, tombolt a vihar, szellokesekkel kiserve, de nekem ez kb fel se tunt csak egy helyet akartam talalni ahol vehetek edzocipot, vagy barmilyen sarut/zacskot/falevelet a talpam ala, amiben a positanoi dombokon tudok kozlekedni. Imadkoztam, hogy a vasarloutcaban legyen egy Nike-bolt, es mire befejeztem az imamat, mar ott is volt a szemem elott egy edzocipobolt. Ez volt eletem legrovidebb vasarlasa: 3 perc alatt kivalasztottam, felprobaltam es kifizettem az edzocipot. Uraim, tapsot kerek! Innen nagyjabol 5 perc setara volt a buszmegallo (persze eloszor a rossz iranyba kanyarodtunk...), es mikozben a buszokat kerestuk, ugy voltunk vele hogy visszafordulunk, mert hirtelen annyira rakezdett a vihar, hogy az ernyoket kicsavarta a kezunkbol, es az eso vizszintesen esett az arcunkba, igy semmit nem lattunk.. De aztan megis igy dontottunk, ha mar idaig eljottunk, nem hagyjuk ki Positano-t, bar az is vilagossa valt hogy vissza kell majd mennunk oda tavasszal, vagy nyaron, mikor jobb ido van. 

A positanoi buszra felszallva alig talaltunk ulohelyet, es meg utanunk is szalltak fel utasok, akik egy oran at alltak a buszban, mokozben az Amalfi-partot csodalva kanyarogtunk a hegyek kozott. Leszallva a buszrol Positano hataraban, eppen elallt az eso, igy kb szaguldottunk lefele a lejtokon, 5 meterenkent fenykepezve, hogy kihasznaljuk a joidot. Positano csodalatos. Pont olyan mint amilyennek elkepzeltem. Meg ebben a viharos, esos idoben is a legszebb kis ekszerdoboznak talalom, ahol valaha jartam. Mintha egy kifestokonyv szines oldalai elevenedtek volna meg: sarga, lila, piros, zold, kek hazikok a hegyoldalban, es fekete homokos tengerpartot moso azurkek tenger szinkavalkadja. Amihez meg ez a kifestokonyv-keszito rozsaszin szinekben pompazo fakat rajzolt volna, teleaggatva hatalmas, rozsaszin viragokkal. Minden kanyar utan uj, egyre szebb latvany tarult a szemunk ele. Az ebedet egy eleg rossz etteremben toltottuk, legalabbis a tripadvisor szerint, de nekunk izlett a pizza, amit rendeltunk es nem is volt olyan draga, ahhoz kepest, hogy Amalfi-part. Ahogy az etteremben eszegettunk, utolert minket a vihar, es beazott az etterem teteje, epp a mi asztalunk felett (mondom en, tiszta pechsorozat volt ez az ut, es meg nem is meseltem el mindent...), ugyhogy inkabb elindultunk a templom fele az esoben. Az utcara kilepve csak az ernyotengert lattuk kavarogni a szuk tereken, igy bemenekeltunk a templomba a szakado esorol, de mivel nem maradhattunk ott egesz nap, inkabb a buszmegallo fele siettunk, hogy minel hamarabb hazerjunk a meleg tus ala. Megerkezve Sorrentoba, vettuk eszre hogy a vihar is felszallt velunk a buszra, es ozonvizet zuditott a varosra. Az utak eltuntek, helyette vizzatfolyasok, folyok voltak a beton helyett. Bokaig ero vizben kellett gyalogolnunk a domboldalra. Az egyetlen nadragom terdig atazott, az uj edzocipombe befolyt az esoviz, es olyan erzesem volt mintha a vizen jarnek, ahogy a talpam alatt klattyogott a viz. Az autosok persze nem vettek rola tudomast hogy elszaguldva mellettunk combig lecsapnak minket, igy nagyon orultunk hogy Gianluigi (a tulaj/sofor/nemanadragothordoferj) eljott ertunk a varos szeleig. Megerkezve a szallasra versenyt futottunk a mosdoert es a hajszaritoert. Fel oraig hajszaritoval probaltam a csuromvizes ruhaimat csak 'nedves ruhava' valtoztatni, igen keves sikerrel. Igy az esti vacsira feher szoknyaban kellett mennem, mert ez az egy szaraz ruham volt nalam. Gianluigi autojaba pattanva, rogton lebeszelt minket arrol az etteremrol amit tripadvisoron kineztunk. Elvitt minket egy VIP etterembe, mert 'ismeri a tulajt', aminek allitolag Sophia Loren a tulajdonosa, igy a falon mindenutt az o kepei logtak, mindenfele filmjelenetekbol, nyaralasrol, exkluziv fotozasokrol. Persze, a kisvarosban mindenki mindenkinek a rokona, baratja, ismerose. Ez volt eletem egyik legjobb kosztja, es ar-ertek aranyban is boven megerte. Csak primi piatti-t ( elso foetelt) rendeltunk, de kihoztak nekunk ajandekba antipastit (eloetelt), valamint ajandek volt meg egy uveg asvanyviz, 4 adag limoncello, es egy uveg meloncello, valamint a vegen 10 eurot elengedett a fopincer a szamlankrol... Ravioli-t rendeltem Capri-modra (ha mar Amalfi), es kisse elhultem mikor kihoztak 6 db Raviolit egy hatalmas tanyeron... (Rogton azt hittem hogy ilyen Tiszavirag-etterem szeru nagy tanyer kis kaja uzletet csinalnak, de kiderult hogy a teszta ott helyben keszitett igazi, vastag pasta volt, helyi turos valamivel toltve, paradicsomsuoszba martva, a tetejen pedig parmezan sajttal megszorva, es elegge tele lettem a fel tanyer utan is. Igaz ezutan a desszertre meg egy orat kellett varnunk, de addig is beszelgettunk, meg a kepekben gyonyorkodtunk. Ekkor lepett be az ajton egy hires olasz focista (a nevet nem tudom, csak annyit h mikor kb 10 eve volt a futball vilagbajnoksag az olasz valogatott nyerte es o is jatszott), igy a nevet talalgattuk a wikipedia segitsegevel, de nem jartunk sikerrel (nem hiaba, 4 no akik inkabb vasarolgatnak, mint a focit nezik. Ja varjunk csak, en neztem a focit :D na miiiiiindeeeegy.) ejfelre ertunk vissza a szallasra, ekkor meg csomagoltunk, ujra nekifutottunk a hajszaritos trukknek, de megint elbuktunk, ugyhogy vizesen raktam el par holmimat a borondbe (yay, szuper illatok varnak majd mikor hazaerve kinyitom a borondom...). Vasarnap delelott fel 12-re ertunk a varosba, meg egyszer korbejartuk a tortenelmi negyedet, vettunk helyi meloncello-t (amugy nem ez a neve, csak en hivom igy ;D), ugyhogy kivancsian varom hogy olyan izletes-e mint az elozo esti volt. Majd beultunk egy olyan etterembe, ahol hintazni lehetett BENT. Nyilvan ki kellett probalni, milyenhintazas kozben kavezni. A vegeredmeny ELOTT lathattok kepet a facebookon, a tobbit majd Anya otthon mikor hazakuldom a folttisztitoba a feher (post-kavezo szin:barna) felsomet. Good job, Szandi!! De megerte! A kikotobe megerkezve lattuk meg a jegypenztarak elott alldogalo embertomeget, majd elolvasva a penztarra kiakasztott, kezzel irt papirt 'No boat today', kicsit panikba estunk, hogy megis hogy jutunk vissza Napolyba? A pechszeria folytatodott... Az info point-ban tudakozva kiderult hogy busz se megy. Ezaz! Maradt a vonat, ami viszont a varos tulso vegeben van, es fel ora mulva megy a kovetkezo vonat. Hogy ezt elerjuk a borondokkel a honunk alatt kb felrohantunk vissza a 200 lepcson, ahonnan lejonni is maceras volt, es feldontve egy idosekbol allo turistacsoportot az allomasra rohanva, eppen elertuk a vonatot. A Napolyba tarto vonat tele volt keteskullemu, sotet boru, apolatlan utassal, koztuk jopar kisebbsegi, akik zeneltek a vonaton es markukat nyujtottak egy kis penzert minden dal vegen. Alig vartam hogy hazaerjek Romaba a lakasba, es a stressztol le is betegedtem mindezrk mellett. A napolyi Garibaldi-allomasra erkezve, gyors facebook chat-es ajanlatkeres es google maps utan beultunk egy igazi pizzeriaba. A kemence az etterem sarkaban allt, a lapatot egy feherboru, osz haju idos holgy iranyitotta, es az o munkajat dicserte az a fenseges, vastagtesztaju, friss alapanyagokbol keszult pizza, amit ettunk. En a torokfajasom miatt egy forro teacal inditottam az pizza-delutant, a pincer nem kis negtokonyodesere. Aztan egy fel ora mulva hatott a forro ital, es ekkor rendeltem en is pizzat, mert nem birtam megallni hogy ne tapasztaljam meg az igazi olasz pizza izet. Erre meg kiakadt a pincer hogy miert nem hamarabb rendeltem. Hat koszi... Tenyleg mar az is baj ha kesobb fogyasztok valamit? De egyebkent kedvesek voltak, csak ez az egy incidens volt. Mivel az etkezes befejezte utan is volt meg 3 orank a vonat indulasaig, ugy dontottunk majd jot vasarolgatunk a belvarosban, miutan bemetrozunk. A pincer velemenyet kikerve, rogton lebeszelt minket errol az akciorol. Hogy miert? A borondjeinket vegigcibalva a varoson, nehezen tudnank odafigyelni a taskainkra, es mivel eleg rossz kornyeken voltunk, nagy volt az esely a zsebtolvajokkal valo kozeli talalkozasra. Ugyhogy visszamentunk a vonatallomasra, es megneztuk mind az EGY boltot ahol ruhakat arultak, es nem vonatjegyet. Mindezek utan google-ban gyorsan kerestunk egy tetoterasz bart, ahonnan a naplementet megnezhettuk, mikozben bort kortyolgattunk, es a varos zajat magasbol hallgattuk, ahogy a templom mogott lebuko napot csodaltuk a horizonton. Majd visszasetaltunk, felszalltunk a vonatra, es ropke 3,5 ora alatt romaba ertunk.

Az allomasra kijott elem egy magyar fiu, akit itt ismertem meg. Egeszen a peronig eljott, rogton atvette tolem a borondomet, es mivel tudta hogy faj a torkom, hozott gyogyszert, illetve teat amivel bevehetem azt. A varos tulso vegebol metrozott at, hogy hazakiserjen az allomasrol. Felhozta a lakasba a borondomet, berakta a szobamba, hogy egy metert se kelljen cipelnem. Hm, vannak meg uriemberek! Raadasul Adamnak hivjak, es igy mar 4 Adam nevu fiut ismerek, akikrol elmondhatom hogy paratlanul rendesek :))