Pár dolog amit az olaszokról tanultam Erasmusos hallgatóként

2. itt mindenki cigizik. állandóan. mindenütt. az orvosok is fehér köpenyben szívják a betegekkel, vagy 2 beteg között.

3. teljesen természetes, hogy átmész a piroson - gyalog és autóval is.

4. a vespára nem kell bukósisak

5. az olaszok a mobiltelefon képernyő megszállottjai. meg persze a whatsappe-é. igen, nálunk nem whatsapp, hanem úgy ejtik hogy whatsappeeeee. ezért mikor vezetnek, bevásárolnak, fizetnek, sétálnak, csak a telefonjaikat bámulják. te meg majd' leordítod a fejüket, hogy haladjanak már, mert te sietsz.

6. ha rájuk mosolyogsz, visszamosolyognak

7. reggel kinézve az ablakon, megfigyeltem az emberek öltözködését, ebből következtetve a kinti időjárásra. mindezt kb. egy hétig csináltam, mert az október eleji 30 fokban csizmában járni nekem kicsit túlzás. az olaszok nem az időjáráshoz, hanem a szezonhoz öltöznek.

8. decemberben is lehet rendesen nyalni a fagyit.

9. tényleg állandóan kiabálnak és hangosan beszélnek és mutogatnak.

10. az olasz Mamma 10 körömmel védi a felségterületét. mármint a konyhát. és degeszre tömi a kicsinyeit. háromszor szedni nem elég az ételből.

11. pizza, pasta, gelato, repeat. ebből áll egy napjuk. és néha dolgoznak is egy keveset.

12. a nápolyi pizza tényleg a legjobb a világon.

13. minden autó meg van húzva, meg van karcolva, esetleg nagyobb sérülésekkel száguld az utakon, eszelős sofőrje irányítása alatt.

14. az olaszok soha nem sietnek sehova. kivéve ha vezetnek, akkor állatok.

15. az olasz pasik tényleg alacsonyak, szőrösek, sötét hajúak és sötét bőrűek.

16. olasz kávét kóstolva rájössz, hogy az eddigi elképzeléseid és tapasztalataid a kávéról igencsak messze vannak az igazi kávétól. mint mondjuk Makó Jeruzsálemtől.

17. a tehetősebb, magára adó réteg tényleg nagyon elegánsan öltözik. Amerikában minél gazdagabb vagy, annál gázabb cuccokat válogatsz össze a gardróbodból. ez itt nem így van. még a kisboltba is magassarkúban és frissen szárított hajjal érkeznek az olasz dámák.

18. az olaszok nacionalisták. azt hiszik ők találták fel a spanyol viaszt és ezt szeretik is reklámozni. persze ennek ellenére ránk, magyarokra mondják, hogy milyen fasiszták/racionalisták vagyunk. elég ironikus, nem?

19. az olasz orvosoknak van idejük a betegekre. egy betegre a kórházi viziteken nagyjából fél óra jut. 

20. itt az orvos méri a vérnyomást és az orvos a beteghordó is.

21. mindenütt hatalmas a káosz.

22. mindenki mindig késik mindenhonnan. és ez senkit se nem érdekel, de még csak nem is zavar és nem szólnak meg érte.

23. Rómában minden csatornafedőn ott van az S. P. Q. R.

24. senki nem vesz buszjegyet. mindenki ingyen utazik a buszon. és olykor a metrón is,, ha be tud surranni az előtte álló mögött.

25. az olaszok nem tudnak mit kezdeni a szőke hajú, fehér bőrű nőkkel. egyszerűen nem értik, hogy akkor most hogy is van ez? UFO-nak hisznek, vagy csak úgy bámulnak rád, mintha egyszemű szörny lennél.

26. minden lakásban van egy kiskutya, aki reggelente az utcára piszkít, és senki nem takarít utána.

27. az olasz macsók tényleg szeretnek több vasat tartani a tűzben. mindegy, hogy házasok-e, vagy csak éppen barátnőjük van. a pillanatnak élnek.

28. Róma az európai New York City - büdös, koszos, hangos. Csak egy kicsit régebbi mint NYC.

29. az olaszok nem tudják elviselni, ha nevetsz valamin, amit ők nem értenek. azt hiszik rajtuk nevetsz és igen komoly sértésnek veszik, ha mosolyogsz az előadás alatt. tök mindegy, hogy azért mert még be vagy állva az előző esti bulitól, vagy mert épp előtte nyaltál el 3 gombóc fagyit. ne tedd, nem jössz ki jól a dologból.

30. a legjobb fagyi a La Romana-ban kapható Róma-szerte. 

31. itt nincsenek igazi cukrászdák, mint mondjuk otthon a Dóm Cukrászda. Bemész a fagyizóba, ott kapsz fagyit meg palacsintát. Aztán továbbsétálsz és elvitelre vehetsz tiramisut. Még tovább sétálva találsz egy cukrászdának kinéző boltot, mert a kirakata tele van tortákkal, meg habcsókokkal. örömködsz egy nagyot, bemész, és rájössz, hogy itt is csak elvitelre tudsz sütit venni. és annyira nem is finom.

32. az olasz borok iszonyat olcsóak, és nagyon jó minőségűt tudsz venni a szupermarketben 2-3 euróért - nagyjából 600-900 Ft. 

33. minden utcában van 2 pizzázó és egy szicíliai étterem.

34. állandóan dudálnak. mindenért. megállás nélkül. 

35. nem tudnak szabályosan parkolni.

36. ha valahol csőtörés van, több napig kutyát se érdekel, hogy több hektoliter víz elfolyik az utcában, és bokáig ér a járdán a víz. 

37. az olasz nők nagyon adnak magukra. 80 évesen is talpig sminkben, magassarkúban, kis fekete ruhában szaladgálnak a gurulós bevásárlókocsit maguk után húzva.

38. minden sarkon van kipakolós indiai bolt, ahol vehetsz telefontöltőt, ékszert, ruhát, telefontokot. simán megéri :)

39. az olaszok nyomulnak. előre is, meg rád is. ha beállnák a sorban eléd, nem tűnik fel nekik. ha megjegyzed, hogy ez azért mégse járja, akkor elnézést kérnek és egy centimétert nem mozdulnak előled. így előbb szolgálják ki őket, ami alatt te fortyogsz az agyvizedben.

40. minden hétköznap szieszta van déltől négyig. ez idő alatt megáll a közlekedés, mindenki egy parkban ebédel, vagy otthon összedob egy paradicsomszószos tésztát, hogy aztán délután 4-től újult erővel dudálhassanak, szitkozódjanak, álljanak be eléd a sorba.

41. hétköznap csak fél 10-ig van metró. ezután az éjszakai busz közlekedik, ami ugyanolyan kiszámíthatatlan menetrend szerint jár, mint a sofőrjeik. 

42. a rendőröket nem érdekli ha nyilvánosan iszol. ha ittasan vezetsz. ha nem vagy becsatolva. ha gyorsan hajtasz. 

43. minden olasz beszél spanyolul.

44. minden olasz buliban Enrique Iglesias és spanyol előadótársaik spanyol zenéire rázhatod, miközben azért imádkozol, hogy legyen már vége a bulinak, fel tudd kelteni a barátnődet, aki elaludt a buli kellős közepén egy székben, és érj már haza a kényelmes ágyadba.

45. az olaszokat semmi nem érdekli. mindenre ráérnek. csak angolt tanulni nem.

46. az olasz szülők nem szeretik, ha gyerekeik 30 éves koruk előtt kirepülnek a családi fészekből, önálló keresettel rendelkeznek. ezért családi perpatvarok robbanhatnak ki abból, ha valaki 25 évesen a diploma (Laurea) után elkezd dolgozni. a szülő inkább finanszírozza, hogy tanuljon még pár évig, pihenjen, vagy utazzon a kis-diplomás-gyerek. 

47. az olaszoknál nincs tejföl.

Róma - 4 hónap

Már az elején szeretnék külön köszönetet mondani a szüleim után, a Szegedi Tudományegyetemnek, a Rektori Hivatal munkatársának, Tanács Editnek (aki a naponta kettő kétségbeesett e-mailemre mindig segítőkészen válaszolt), valamint a pénzügyi támogatást is szeretném meghálálni a TÁMOP-nak.

Történetemet szeretném a legelején kezdeni - persze nem a 14 tiniénem Toszkána-imádatánál, hanem 2015 elején, mikor először megláttam az Erasmus felhívást. Nem hiszek az ilyen szerelem első látásra, meg égi jelek- dologban, de ennek ellenére az ilyen metafizikus kifejezéseket és szófordulatokat kell eszközül hívnom, hogy leírjam azt a fél percet, amíg eldöntöttem, hogy jelentkezek. A facebook unalmas üzenőfalát görgetve egyszer csak megláttam az ÁOK-s Erasmus jelentkezés felhívását, és rátapadtam az értesítésre, azonnal beléptem az Erasmus-csoportba. Végigpörgetve a lehetséges külföldi egyetemeket, szinte éreztem, hogy ott lesz egy számomra is. Rómában. Nem is egy, de rögtön kettő római egyetem közül lehetett választani, így kicsit megnehezítve a döntést, ugyanis Mérleg csillagjegyű vagyok, ezért sokszor nehezen hozok döntést... vagy mégsem? Próbáltam racionálisan dönteni: melyik egyetemen van angol nyelvű honlap? Tor Vergata vagy Sapienza? Utóbbi egyetemre voksoltam, és jól döntöttem, mert egy másik évfolyamtársam is (lehet éppen ugyanekkor) erre az egyetemre adta be a jelentkezését.

Itt indult ez az őrült, pörgős egy év... :)

16 places on Earth you should visit in 2016

Az ISLANDS Magazin szerint a most következő 16 helyet a Földön mindenféleképpen érdemes 2016-ban saját szemmel is megnézni - nem csak a magazin honlapján. Hogy mi alapján válogatták össze ezt a listát, tovább görgetve nem lesz kétséges senkinek sem ;)

Nr. 1.: Seychelles

Aki olvasta a saját írásomat a Seychelles-szigetekről, egy dolgot biztos hiányolt: a grafikus tartalmat! Nos, nem véletlenül nem mellékeltem képeket, ugyanis ez egy külön projektem részét képezi. Hamarosan egy egész fotó albumot hozok itt létre a seychelles-i fotókból, amelyeket elkülönítve, zavaró szöveg nélkül tudtok majd csodálni. Na, persze nem a kimagasló fényképész tehetségem miatt - elég béna vagyok, de a hely szépségét még én is lencsevégre tudtam kapni! Szóval ha ámuldozon a képeken, akkor a valóságos élményt szorozd meg ezerrel!

Miért is Seychelles? Az Indiai-óceánban található szigetcsoport egész évben várja a pihennivágyókat. Geográfiailag a legtöbb ciklonövezettől messze található, ezért egész évben látogatható. Azonban mi az El Nino miatt elég sok időt töltöttünk a szállodai szobákban. Erre a nagy mennyiségű csapadékra a helyiek sem számítottak, és ők is értetlenül álltak a szakadó esőben... Azonban emiatt senki ne lógassa az orrát ;) Mindegyik sziget lenyűgöző volt még az esőben is!

2. Cozumel:

Egy mexikói kis sziget Belize-től nem messze. Cuba, Jamaica, Cayman-szigetek és Florida is a közelben található, így akár több desztináció összekapcsolásával lehet a szigetet is érinteni. 

Delfin simogatás, búvárkodás, lustálkodás a parton :) Ezen kívül hajókirándulásra mehetünk Mexikó fele, a környező kis szigetek irányába, vagy akár hatalmas óceánjárón az egész Karibi-térséget körbejárhatjuk!

A búvárok inkább az északi parton csoportosulnak, a zátonyok mentén, míg a családok a nyugodtabb, déli parton sütkéreznek.

Egy amerikai utazási magazin szerint 10 dolgot érdemes kipróbálni a Cozumel-szigeten:

1. Faro Celerain Eco Park (Parque Punta Sur): exotikus madarak és krokodilok természetes lelőhelye, ahol még hajókázni is lehet a kisebbek legnagyobb örömére! A tengerparton sétálva pedig a legszerencsésebbek igazi teknősökkel is megismerkedhetnek közelebbről :)

A közelben található egy világítótorony is, a Faro Celerain Lighthouse és maya romok is a történelmet kedvelők számára! (El Caracol Mayan Ruins)

további információ a honlapon:

http://www.cozumelparks.com

2. Palancar Beach: a sportimádók fellegvára - kaja, szörf, búvárkodás, vitorlázás és mindenféle vízisport kipróbálására van lehetősége az utazóknak. A partszakasz elég zsúfolt, ezért kisebb hajókat lehet bérelni, elvonulni a zsivajtól, de közben élvezni a part kínálta előnyöket.

3. Discover Mexico Park: ha szeretnél eljutni Mexikóba, de nincs időd mindent felfedezni, akkor ez a hely neked való! Mexikó legfőbb látványosságainak miniatűr másai között sétálhatsz.

4. Stingray Beach: Rájasimogatásra, a tengeri élőlények közelében úszásra alkalmas hely. Igazi életreszóló élmény bepillantani a az ócen életébe, nyugodtan lebegni a vízben és közben a közeledben úszkáló rájákat simogatni. Csoportos utak is indulnak minden nap több alkalommal képzett búvárokkal, ezért még biztonságosabb a merülés.

Egyes utazók szerint a legjobb, ha a reggeli első csoportba csatlakozunk, hiszen ilyenkor még mindenki más élvezi a szállodai ágyát, ezért a kevés jelentkező miatt még bensőségesebb a merülés. Mintha egyedüli ember lennél a tengerben, mint valami sellő és a ráják, halak csak neked műsoroznának.

5. Punta Molas: A sziget egy eldugott pontja, messze a turisták nyüzsgésétől. Az északi parton található Punta Molas messze található a dokkoló óceánjáróktól, turista központoktól. Világítótornyok és kisebb ősi romok felfedezésével lehet eltölteni az időt, vagy aki már unja az ezredik kődarabot, ami évszázadok óta pihenget ott, mindenféleképpen menjen fel a világítótorony tetejére és nézzen körül onnan - lélegzetelállító látványt nyújt a szigetre. Viszont ahogy a távolság nő a turista központoktól, őgy csökken az élelem és a víz elérhetősége. Aki ide látogat, vigyen magával ellenálló sátrat, több napra elegenedő élelmet és vizet. A kicsit bátortalanabb túrázók túravezetőt is felfogadhatnak, aki valamelyest könnyebbé teszi az ittlétet tapasztalatával és tanácsaival

6. Cozumel Museum: a sziget történelmi hagyatékait őrzik a múzeumban

7. El Cedral: egy kisebb kőház méretű maya rom, melyet azoknak ajánlanak elsősorban, akik temérdek idővel rendelkeznek. nagy látnivaló a közelében nem igen lelhető fel, csak kisebb szuvenír boltok, és néhány italbolt. Étkezési lehetőség is csak korlátozottan érhető el, ezért ezt csak  az igazi időmilliomosok figyelmébe ajánlják.

8. Chankanaab National Park: felfedezés és relaxálás kéz a kézben jár ebben a nemzeti parkban. A park nagy része a vízben található, ezért ez a búvárok egyik kedvenc merülési helye. De nemcsak a profi merülők találhatnak itt boldogságra, ugyanis az amatőr és kis családos búvárkodni vágyók itt élhetnek a legkönnyebben ennek a szenvedélyüknek. Aki kevés ideig tartózkodik a szigeten, ide menjen el elsőként - a látogatók szerint minden megvan itt, ami a szórakozáshoz kell.

9. San Gervasio Ruins: Azoknak ajánlott, akik testközelben szeretnének látni Maya romokat, és előtte még nem volt alkalmuk ehhez hasonlót átélni. Egy dologra azonban érdemes odafigyelni: a strandpapucs mellőzését javasolják a látogatás során. A fekete homokkal borított környék nem nyújt szép látványt körberajzolva a lábujjakat, valamint a kisebb gyíkok ezrei szaladgálnak a romok között - ZÁRT CIPŐ!

még többet itt olvashattok angolul: http://travel.usnews.com/Cozumel_Mexico/Things_To_Do/

SEYCHELLES PHOTO GALLERY

HAWAI'I - 11 alkalmazás, melyet utazás előtt érdemes ingyenesen letölteni

Pár évvel ezelőttig nekem sem a telefonom volt a legfontosabb. Ha itthon maradt egy jó könyv, vagy alvós plüssmackó valóságos sírógörcsben törtem ki. Mára pedig én is bekerültem a technikai vívmányok vonzáskörébe. Azonban mint mindent, ezt is lehet racionálisan kezelni: a legtöbb embernek, főleg fiatal, trendi lányoknak, az alkalmazás szó hallattán a Snapchat, Instagram, Facebook jut eszébe. Ez a triász jelképezi az ő hatalmukat a tinivilágban. Ezen cikkben nem ezekről az applikációkról lesz szó, így aki abban reménykedett, hogy új filterekről (már nem ami a teába való) és vadiúj Snapchat-frissítésekről lesz szó, az kapaszkodjon meg a műszempilláiban ;)

Habár jelen cikk a Hawaii-ra utazóknak ad némi támpontot, ne feledjük, hogy ilyen és ehhez hasonló alkalmazásak más utazási desztinációkra is fellelhetők. Ez a bejegyzés csak támpontot ad, illetve néhány sztereotípiát is megerősít a hawaiiakkal szemben.

1. Wi-Fi Finder:Ha élvezni akarjuk a féktelen Facebook-bejegyzések tömegét, check-in-eket már a reptéri terminálról leszállás után, és a további alkalmazások özönét, akkor bátran nyomjunk a Letöltés gombra. Nem csak egyszeri kapcsolatteremtésre alkalmas a civilizációcal (és a FB civilizált népével), de el is menthetjük a korábbi Wi-Fi helyeinket, és visszatérhetünk utazásunk során.

2. Surf Report: Mint mondtam, néhány sztereotípiát is megerősít ez a lista. Hawaii-on tényleg mindenki szörfözik. A hajléktalanok szörf deszkával csoszognak egyik padról a másikra. Körülbelül 25 méterenként található egy-egy szörf stand, ahol leparkolhatod a deszkádat, vagy ha éppen nincs nálad, mert a másik ruhádban hagytad, akkor bérelhetsz is egyet. 

Ahhoz, hogy egy jót szörfözz, nemcsak deszka és jó egyensúlyozóképesség kell, de úgy általában az óceánra is szükséged van hozzá. Ez az alkalmazás megmutatja, hogy melyik partszakaszon éppen milyen feltételek vannak érvényben a hullámlovagláshoz: szél, hőmérséklet, vízhőmérséklet, utolsó firissítés ideje. A cápákról nem ad felvilágosítást, bár nem árulok nagy zsákbacápát, ha azt mondom: mindenütt ott vannak. Azonban hálóval van lekerítve nagyobb, híresebb, turistáktól roskadozó partszakaszon a tengerpart. Mi a Waikiki Beach-en egy olyan szállodában voltunk, mely saját, speciális módon elkerített óceánnal csábította a kezdő szörfösöket. 

3. Maps. me: A Google Maps érájában biztosan felhúzott szemöldökkel olvassátok soraimat - minek, ha már van egy ehhez hasonló? A Maps.me offline módban is teljesen megbízhatóan működik. Függetlenül, hogy éppen egy vulkán gyomrában vagy (bár itt nem ez lesz a legfontosabb telefonos alkalmazás, amit használni fogsz, de két pánikroham között csekkolhatod), vagy túrázol, akkor térerő nélkül is bevetheted térképolvasási képességeidet.

4. Transit HNL: Az alkalmazás nevében olvasható HNL Honolulu-ra utal, a Transit pedig eljutásra A-ból B-be. Nem, ne repülő szörfdeszkák, hanem a helyi buszmenetrend. Lementheted a legközelebbi buszmegállókat, megnézheted, sokkal megbízhatóbban mutatja, mikor érkezik a következő busz. Ha gyorsan szeretnél eljutni jó áron a szigeten egy másik helyre, akkor töltsd le, és elkerülheted a busz eléréséért véghezvitt kardio edzést.

5. Hawaii News Now:Útlezárások, balesetek, vízzel elárasztott területek, és a legújabb hírek olvashatók itt - nem csak katasztrófa turistáknak! Emellett a legfontosabb helyi és nemzetközi politikai hírekről is tudósít. Ha olyan autót bérlünk, amely nem tud úszni a folyókban, indulás előtt hasznos lehet rápillantani az aktuális útviszonyokra.

6. Hawaiian Words Translation and Dictionary: Hawaii-Angol és Angol-Hawaii szótár egyben. Sokan lehet meglepődtek, hogy létezik a Hawaii nyelv. Ez olyan, mintha nálunk külön balatoni nyelvet beszélnének az itt lakók, egymás között. Az alkalmazás hasonló elven működik, mint a többi szótár: beírod a lefordítani kívánt utcanevet, túraösvényt, és kiírja az angol megfelelőjét. Ha valaki igazi ínyenc, és angolról akar hawaii-ra fordítani, akkor ehhez az alkalmazás audiofelvételek segítségével a helyes kiejtést is megosztja velünk egy gombnyomásra. Persze kijavítani nem fogja a helytelen kiejtést, ezért ha anyósnézőbe megy valaki, nem feltétlenül Hawaii köszöntésekkel kell kezdeni, mert az 'Örülök, hogy találkoztunk' rossz kiejtéssel könnyen hangozhat így: 'Maga egy kétheréjű szamár'. Szakítás előtt azonban tökéletes.

7. HomeAway: a Tinder és a Booking.com nászából született alkalmazás. Szállodákat foglalhatsz ezzel az applikációval. Megadod, hogy hány éjszakára kell (oh, ezt a Tinderen tudtommal nem lehet, de páratlan ötlet, nemde?), milyen környéken, árkategória, hálószobák száma. Ezután a HomeAway kiad pár opciót, és jobbra, ill. balra húzva fejezheted ki tetszésedet, vagy épp nem tetszésedet adott ingatlanok iránt. Azt nem tudom, hogy ha véletlenül a rossz irányba húzod a neked tetsző szálláshelyet, akkor utána visszatérhetsz-e ide. Lehet hamarosan elkészül a Premium verzió itt is? Mindenesetre aki nagyon bennevan a jobb-bal swipe-ban, az imádni fogja ezt a szálláskeresőt!

8. Pau Hana Time: a Happy Hour menük fejvadásza. Térkép segítségével mutatja, hogy a közeledben hol lehet éppen ilyen menüt rendelni, milyen ajánlatokkal, árkategóriával. A Tripadvisor hawaii változata. Kulináris élvezetek nélkül nem szabad a hazafele tartó repülőre felszállni...

9. Aloha Got Soul: A Soundcloud letöltésével tudjuk a '70-es, '80-as évek igazi hawaii zenéjét hallgatni túrázás, napozás, autókázás közben. A mindenki által ismert ikonikus hawaii hangszer, az ukulele teszi még megnyugtatóbbá a dallamokat, így a teljes pihenéshez elengedhetetlen Kalapana, és a többi helyi énekes zenéje.

10. Ukulele Companion:Ha nem élvezed profi hawaii zenészek dalait a fenti alkalmazásban talált vacsoralehetőségek alatt, akkor megpróbálkozhatsz a sajátoddal is! Ez az alkalmazás az ukulele-tanulásban nyújt segítséget, akkordokkal, ujjtechnikákkal. Ha hallottál valami jó zenét egy étteremben, töltsd le a kottát, és az applikációval te is hamarosan ukulele-zenész lehetsz! Jó hír, hogy az ukulele-tanulás kezdeti fázisa nem jár olyan fájdalmas, gyötrő, fülsértő hamis hangokkal, mint a hegedülés. Ezért ezt akkor is kipróbálhatod, ha vannak szomszédaid a 200 km-es körzetedben.

11. Festivals of Hawaii: az én személyes kedvencem. Ha nem csak a turista-dolgok vonzanak, de szeretsz elvegyülni a helyiek tömegében sporteseményen, táncbemutatón, vagy ételkóstolón, akkor ez legyen az első, amit letöltesz! A preferenciáid alapján beállthatod, hogy éppen sporteseményen szeretnél részt venni (fiúk, szívesen), vagy a Honolulu  Lantern Festival-t szeretnéd inkább megnézni egy meghitt naplementét követően. Bár, hogy teljesen őszinte legyek, a lámpagyújtó fesztiválra Hawaii egész lakossága kilátogat. Egy-egy partszakaszon több ezren csodálják meg a világító lámpások forgatagát, melyek lassan emelkednek az égbe az óceánból. Turistaként nem sok esély van rá, hogy testközelből megfigyeljük. A tavalyi évben több százezren vettek részt ezen az eseményen, ezért jó amerikai szokáshoz híven, ha látni akarod, érkezz ideje korán. Mondjuk úgy két nappal előtte :D

My bucket list - first part

2.  Komodo Island: A sziget Indonéziához tartozik, és nevét a Föld leghatalmasabb gyíkfajtájáról kapta, a Komodoi Sárkánygyíkról. Azonban nem ez az egyetlen érdekesség, melynek hatására ez a célpont felkerült a 'New 7 wonders of Nature' listájára. Partszakaszán rózsaszín homokos tengerpart várja az idelátogatókat. 

3. Situ Gunung Nemzeti Park, Nyugat Jáva, Indonézia: nem e világi táj tárul a szeménk elé a Situ Gunung-tó partját megpillantva. A halászok hálóiba akasztva tekintetünket és képzeletünket, több száz évet repülünk vissza időben. 

4. Francia Polinézia, Bora Bora: Azt hiszem, nem kell bemutatnom a Földi Paradicsomot, azonban a szemet szeretném elkényeztetni pár csodás fotóval. Naptárakban mindenki láthatta már az alábbi fotókat, de illusztráció és grafikus tartalom nélkül nem úszhatja meg szárazon ez a sziget sem ;)

5. Moorea Island, Francia Polinézia: Nem Bora Bora az egyetlen desztináció, ahova érdemes ellátogatni Francia Polinéziában. 

6. Norvégia: az Öreg Kontinens északi országa télen páratlan alkalmat nyújt a Sarki fény megtekintésére. Ritkán lakott ország, ezért a városi fények nem zavarják a látványt. Ezen célból utazók figyelmébe ajánlják még Izlandot és Grönlandot is, ahol szintén a téli hónapok (November vége- Március) alkalmasak ezen égi tünemény csodálására.

7. Baku, Azerbaijan: A kaukázusi régió legnagyobb városa, Azerbaijan fővárosa és a 2012-es Eurovíziós dalfesztivál otthona. Az elmúlt években rohamos fejlődésen ment keresztül. Már szinte nyugat-európai városokra emlékeztet.

8. Positano, Olaszország: apró ékszerdoboz Rómától csupán 3 órányira autóútra. Szerencsém volt ellátogatni ide 2015 októberében. Egy teljes napot érdemes rászánni azoknak az utazóknak, akik: szeretik a tengerpartot, színes, piciny házikókat a domboldalakon, régi templomokat, szűk kis utcácskákat Limoncello-árusokkal, és a mindig zsúfolt olasz éttermeket a legjobb pizzákkal ;)

9. Machu Picchu, Peru: az ősi Inka Birodalom egyik legmonumentálisabb hagyatéka. Történészek szerint 1450 körül építették, de hogy hogyan juttaták fel a 2430 méter magasban található oromra az inkák az építkezéshez használt tömböket, a mai napig rejtély. Ahogy az is, hogy miért néptelenedett el csupán száz év alatt? Hova lettek a lakosok? Miért mentek el? Miért építették? Azonban az biztos, hogy régészek csapata a mai napog azon dolgozik, hogy korabeli állapotába állítsák vissza. A turisták féktelen rombolása komoly nyomokat hagyott a lámák földjén.

10. Hawaii-szigetek, USA: O'ahu szigetén volt szerencsém egy hetet tölteni. Ananászmezők, szörfdeszkák, égszínkék óceán és teknősök társasága tette még élvezetesebbé a pihenést.

11. Angkor Wat, Cambodia: a világ legnagyobb vallási épülete. Nem azért szeretnék ide ellátogatni, mert akkora szentfazék vagyok, hanem mert az elhagyott, romos épületegyüttes mögött rejlő titokzatosság vonz. Nem tudni pontosan mi volt a templom eredeti neve, de valamikor a 12. század első felében építették Vishnu istenség tiszteletére. Az elmúlt évtizedekben a turisták száma majdnem az ezerszeresére emelkedett, és mint mindenhol, itt is pusztitást végeztek. Ezért jelenleg a legfontosabb az épületegyüttes fenntartása eredeti állapotában, illetve folyamatosan restaurálása. Az okozott károk miatt egyelőre nem valószínű, hogy bezárják a látogatók elől, de nem tudni, hogy az Angkor Wat is arra a sorsra jut-e hamarosan, mint a Taj Mahal. Érdekesség, hogy eredetileg Hindu templomnak épült, majd a 12. sz. végére Buddhista templommá alakult át. 

12. Cornwall, Anglia, UK: különálló megye az Egyesült Királyság  területén. Félsziget, melyet északról és nyugatról a Kelta-tenger határol. Tengerpartja és csipkézett partszakasza miatt a turisták kedvelt célpontja. Emellett az európaiak kedvelt szörfparadicsoma. 

VERY IMPORTANT NOTE! I do NOT own these pictures (except the ones of Hawaii and Positano). All the other images are from We heart it, and Google images. 

Napoli, Capri, Pompeji

Napoli, Positano, Sorrento

Venezia

Római ősz - Ariccia

Ariccia:

Csodálatos kis falucska, tele jellegzetes keskeny utcákkal, kis labirintusokkal, nyüzsgő piaccal. A boltívek alatt a macskaköveken a több száz év alatt rajta átguruló sok-sok szekér és autó meghagyta a nyomát, és a kerekek által készített vájatokban még sok-sok évig fognak megakadni az autók. 

Rómából busszal vágtunk neki a kb. 40 perces útnak, mely alatt beférkőztem (tégla lettem) a spanyol maffiában - oh, igen, kiderült, hogy azért nem szeretnek külföldiekkel beszélni, mert eléggé szégyellik a rossz angol tudásukat. De ahogy megrohamoztam őket, és elkezdtünk beszélgetni, majdnem mindent megértettem amit mondtak. Persze a spanyol angol akcentus a legrosszabb, amit eddig hallottam. A "b"-betűket v-nek mondják, és fordítva, rengeteg c-betűt tesznek bele a szavakba, oda is, ahol nincs is eredetileg, egyszóval a spangol át kell fordítanom angolra, azt meg magyarra, és valami értelmeset reagálni: fárasztó :D De imádnivalóak, kis mosolygósak, pörgetik a "r" betűket, és iszonyatosan gesztikulálnak :D Tegnap az egyikük leverte a szemüvegem 40 centi távolságból, és nem hiszem, hogy a borzalmasan rossz reflexeim miatt...

Ahogy megérkeztünk a buszparkolóba, egy iszonyat meredek lépcsősoron kellett felkapaszkodnunk a városkába (a lift elromlott - 2 éve). Ami alapvetően pff, meg se árt, de éhségtől kopogó szemekkel a sötétben, a csúszós lejtőn, hát, nem volt egy leányálom...

Felérve az étteremnek álcázott kocsmába, már jópáran az antipasti-t nyomták be a két fülük közé a fesztiválokról jól ismert fapadokon gubbasztva. Persze, amilyen éhesen mentem oda, Murphy szerint én kaptam meg utolsónak az előételt, mikor már mindenki a fülembe csámcsogott, és jóízűen evett -.-"

Az előétel után két főétel következett: tészta, majd tészta. De ott helyben csinálták a tésztát, nem ilyen bolti, ctrl-c ctrl-v-s méretű, tartósítószerízű lónyálak voltak, szóval végül is jóllaktunk, senki nem collabált az alacsony vércukorszinttől :)

Nyami, ugye? *.*

Az est fénypontja pedig az 1 liter bor/fő és a részeg tangórharmonikás, kéregető bácsi volt, aki próbált igazi olasz hangulatot teremteni, csak sajnos ott elvesztette a varázsát, hogy csörgette a hamutálat, jelezvén, hogy pénzt akar bele, csak akkor játszik tovább.

Római vakáció, amely a tanévkezdésig tartott...

Eddig abban a tudatban éltem, hogy tengernyi időm lesz a 4 itteni kurzusom mellett, ami majd 4x1,5 órás előadásban és gyakorlati oktatásban merül ki. Ehhez képest ma majdnem szívrohamot kaptunk, mikor az órarend összeállítása közben realizáltuk, hogy egy előadás 4-6 órás, és ebben még nincs benne a gyakorlat!! Ami azt jelenti, hogy minden nap reggeltől estig az egyetemen vagyok, ugyanis az előadások látogatása kötelező, és persze péntek délután kettőig tart az utolsó előadás. Hát, kemény szemeszternek nézek elébe. Ráadásul állandóan éhezek, mert ezek a hülye olaszok csak kocka alakú pizzát meg nyokkit, meg pennét tudnak csinálni, azt is kb. műanyagból (amúgy nem ők a tészta meg pizza hazája??). Szóval alig várom már az egyetemi menzát, ahol legalább kiadós méretű műanyagot eszek majd. Persze étteremben mindenféle finomságot lehet enni 30-40 euroért, csak kinek van ugye erre pénzre.... (nem a suttyó magyaroknak, az tuti). Szóval valaki per favore hozzon már el ide egy szakácskönyvet, és mutassa meg nekik, hogy kell igazán ízletes, magas tápértékű, nem plasztik-ízű kajákat főzni (Nagyi?). 

Egyébként azt leszámítva, hogy nem beszélnek angolul, elég segítőkészek mindenütt, én meg füstjelekkel kommunikálok egyelőre, de rohamosan fejlődök. Egyre több dolgot értek meg, és az Activity mutogatás részében verhetetlen leszek pár hét múlva, úgy érzem... Ma volt olasz szintfelmérő vizsga, ahol fél napot töltöttünk. Teljesen feleslegesen, ugyanis én szintfelmérő nélkül is tudom, hogy A1 a tudásom :P A szóbeli részen jót nevetett rajtam a vizsgáztató, mert mindent megértettem amit olaszul kérdezett, de persze válaszolni csak angolul tudtam, meg ugye Activity... Így a teljesen kezdő csoportba kerültem, amiről "majd később küldenek e-mailt"... Ha annyi euro-m lenne akárhányszor ezt hallottam az elmúlt egy hétben, lenne pénzem finom kiadós vacsikra...

Itt most szakad az eső, de megint van valami kocsmázás, amire a többiek nagyon akarnak menni, de én nem vagyok elég elszánt ehhez. Így inkább a holnap esti bulira tuningolom magam, ahova jön a két lakótársam is. Ami egy részről jó, mert élvezhetem, ahogy az egyikük spanyolul, a másik olaszul tanít engem az élet nagy bölcsességeire, másrészről viszont a fürdőszoba beosztása még nem igazán megy. Vagy megoldhatoma problémát tena lady-vel illetve felnőtt pelenkát kell vennem valamelyik kosher boltban.... Felnőtt pelenkát szerintem a felső szomszédok szívesen adnak. Elég szívós idős pár, akik kicsit nagyothallóak is, vagy csak szimplán olaszok, azért kiabálnak ennyit. Mikor nem kiabálnak, akkor meg iszonyat hangosan régi olasz slágereket hallgatnak, olykor együtt éneklik a rádióval, amit tök jól nyomnak (az évek, meg a rutin ugyebár :P). A másik felső szomszéd tegnap magánének órákat vett a lakásában. Hát, neki van még mit gyakorolni. De amúgy ahhoz képest elég csendes az összes szomszédunk, meg szerencsére elég keveset vagyok itthon, így nincs is alkalmam hallani őket.

A lakás egyébként bent van a belvárosban, közel a helyi Széchenyi térhez, metromegállóhoz. Mikor interneten megnéztem a lakást, mondta a főbérlőm, hogy a bevásárlással se lesz gondom, mert van 3 bolt is az utcában, csak azt felejtette el mondani, hogy kosher bolt és minden ötször annyi, mint a többi helyen. 

Ami a legjobban felidézi bennem a szép otthon emlékét, az a kis kocsma a lakás bejárata mellett. Szinte már kezdett hiányozni otthonról a fűben megbúvó rókakoma, és emberi kábelek szaga, de itt látok/érzek eleget. Persze kb. non-stop nyitva vannak, de reggel menő kávézónak álcázzák magukat, ahol mellesleg felest is lehet kapni a cappuccino mellé. 

A szobámból éppen rálátok a kedvenc helyemre itt Rómában: egy cukrászdára. Pont látom, ahogy a friss, finom sütik ott kéretik magukat a pulton :)) Eddig kibírtam, hogy ne menjek be, de úgy érzem kell egy rúgás a cukorbetegségnek, úgyhogy holnap be is térek egy jó nagy adag igazi olasz gelato-ra :)

Egyébként szeptember végén járva is elég meleg van (vénasszonyok nyara yeeee), leégett a lábfejem a szandálban, és ma a hátam is a ruhámban, de reggel mindig kell pulcsi. Viszont öltözködésben annyira mellélőnek az olaszok, hogy kezdem azt hinni, D és G csak migránsok, akik betelepültek ide, mint az olasz divat és öltözködés megmentői. Reggel kinézve az ablakon a nőkön csizma, nagykabát, olykor sál. Ilyenkor nehéz szívvel én is előveszem az őszi ruhatáram egy-egy darabját, de még egy utolsó szép nyári napban reménykedve rápillantok az időjárás előrejelzésre, és hevesen dobogó szívvel látom, hogy akár 30 fok is lehet napközben! De az olaszok persze csizmában tolják... Soha nem fogom őket megérteni. Anya azt mondja, más a hőérzetük, ezért fáznak a 30 fokban. Szerintem szimplán nem tudnak öltözködni, vagy ilyen csizmafétisük van, hogy nyáron is abban rohangálnak....

Erasmus - Róma

Holnap próbáljuk ki Pankával a menzát (fingers crossed :P), ahol 3 euroért állítólag komplett, bőséges, négyfogásos olasz kajákkal tölthetjük fel subcutan zsírraktárainkat. Suttyó, csóró magyarok lévén holnap elmegyek a lidlibe, vagy valamelyik útszéli pakisztáni szupermarketnél veszek ételhordót, és abban fogom elhozni a menzáról, hogy ne kerüljön semmi a kukába a drága ebédből..

Mahe island

Útinapló, 3. rész

Elore is elnezest az ekezetek hianyaert, telefonrol szerkeztettem a blogomat :)

Praslin-on utolso reggel csodas napsutes fogadott minket reggel, ezert meg nehezebb volt a bucsu a hoteltol. Egyebkent szerencses idoszakban foglaltuk le a szallasunkat, ugyanis az egyeduli vendegek voltunk 5 napig. Mintha sajat villank lett volna, medencevel, kerteszek hadaval, kozvetlenul az oceanparton. Minden reggel hazhoz hoztak a reggelit, friss gyumolcsokkel, gabonapelyhekkel... ah, nagyon fog hianyozni az itt toltott ido.

Meg nehezebbe tette a bucsut a tudat, hogy gyotrelmes egy oras hajout var rank. Hiaba kenyeztettem a gyomromat mindeenfele finomsagokkal az elmult ket hetben, meg mindig eleg rossz a kapcsolatom vele - foleg a hajoutakon. Viszont jo hir, hogy nemcsak hajoval lehet atjutni Praslin-rol Mahe-ra! 190 Euro-ert fejenkent retur jegyet valthat, aki nem birja a tengeri utakat - peldaul en, ha kovetkezonek jovok ;) osszesen 15 perces ut, kenyelem, es a tengeren valo himbalozas hianya nekem elegendo indok, hogy a legi kozlekedest valasszam!

A szallasunkra Damien hozott el minket, akit szemelyesen is ajanlok 'sofornek'. Nagyszeru fiatal ferfi, aki a soforkodes mellett golfjatekos karrierrol almodik. A Seychelles-i rangsorban a 3. legjobb jatekos, ezert hamarosan nemzetkozi jatekokok is szerepelni fog. Egyelore nem ad autogramot, azt mondta, meg gyakorolnia kell :))

A Kempinski Hotel Seychelles Resort a kikototol 40 perc autoztra van. Mahe egy privat reszeben helyezkedik el, ide behajtani is csak engedellyel rendelkezok tudnak. Privat strandja, sajat ettermei vannak. Ha ki akarunk mozdulni bevasarolni, vagy etteremben vacsorazni, a recepcion taxik tucatja varja a turistakat. De autot is lehet berelni napi 45 Euro-ert. A szalloda remek elhelyezkedese paratlan. Abszolut biztonsagos obolben fekszik a strandja, es mivel hatalmas birtokon terul el, a vendegek elegge szetszortan vannak elszallasolva, ezert zsufoltsag sehol nem jellemzo. 

Egyebkent, hogy teljesen oszinte legyek, a szalloda pocsek. Utalom azt a kamu mosolyt, amivel a recepcion vartak minket. Ahogy kiszalltunk az autobol, friss, hideg uditovel, es torlokendovel vartak minket, hazalmas mumosoly kisereteben. A recepcion rogton elkertek a bankkartyamat, hogy zaroljanak rajta egy bizonyos osszeget, amely fedezi az ebedek, vacsorak arat, "csak a biztonsag kedveert", ahogy Sylvia, a recepcios mondta. A szobak mind a hotel kertjere neznek, amely egyben az oceanpartot is jelenti. 16 fokra lehutott szoba vart minket, es nem csak a homerseklet volt alacsony, de a szoba berendezese se a tropusi melegsegrol arulkodott. Ket szoval tudnam leirni a Kempinski-t: baratsagtalan luxus. A luxust persze muszaj hasznalnom, mert megiscsak a vilag egyik legjobb szallodalanca, de szivesen megfosztanam oket ettol a titulustol. Este lementunk vacsorazni a Cafe Lazare nevu etterembe, mely a medence mellett talalhato hangulatos beulos hely. Minden este egy-egy ndmzet teadicionalis eteleit keszitik el. Amikor mi beultunk, eppen Arab-este volt, igy kicsit felve, de megkostoltunk minden szines kis trutymot, amit a svedasztalon talaltunk. Alig ettunk par falatot, mert soha nem lehet tudni, melyik keleti fuszer kesziti ki a mi kenyes, europai hasunkat. Ennek ellenere 90.000 (!!!!) Ft-os cehet dugtak az orrunk ala. Abszolut rablas a pocsek vacsoraert. Tobbet nem is vacsoraztunk az etteremben. Rendeltunk asvanyvizet, mielott tajekozodtunk volna az arakrol. A pincer nagy ravaszan megkerdezte, hogy az Evian viz megfelel-e nekunk. Gondolkodas nelkul bolintottunk, hiszen Europaban ez igen elterjedt asvanyviz marka, elfogadhato aron. A masik lehetoseg a San Pellegrino nevu olasz viz lett volna, amely itt a szigeteken okyan draga, hogy a luxus luxusat jelkepezi, ezert dontottunk az elozo opcio mellett. Aztan lecsekkoltuk az itallapot, es a 0,75 l-es Evian viz 4.200 Ft-ba kerult. Utobbi 2.100 Ft-ba, ami szinten draga, ami viszont a legmegdobbentobb, hogy a csapvizert is 1.000 Ft-ot szamolnak fel. Az a tipikus eset allt elo, mikor a markaert fizetsz ennyit. Ertsd ugy: mivel egy Kempinski hotelben laksz, meg kell fizetned ezt a nevet, akkor is, ha ami a nev mogott van, az egy nagy rakas szar. Mar bocsanat, de tenyleg nem tudom mashogy leirni a hotelt. Olyan szintu penzehsegrol arulkodik a szallodaban minden, amitol en undorodok. Egy manikur 23.000 Ft, pedikur kb. 25.000 Ft. Arany reszelovel formaljak itt a kormoket? Vagy megis miert kerul ennyibe? Hihetetlen. 

Visszaerve a vacsorarol a szobankba, mar megagyaztak nekunk, a mamuszt odakeszitettek az agy labahoz, haloingeinket a parnankra teritettek, es egy fel literes Kempinski vizet tettek ejjeliszekrenyeinkre. Kivancsi vagyok, ezert mennyi penzt szamolnak fel... Persze, joleso erzes ez a kiszolgalas, meg ennyi penzert ez a minimum, de hanyingerem van attol, ahogy nyomjak magukat a penzert. Egyik este kitettuk a 'Ne zavarjanak!' tablat, mire becsusztattak egy papirt, hogy nem tudtak ezt az esti vizes akciot elkovetni, mert kiraktuk ezt a papirt, es surgosen beszeljunk a Recepcioval, hogy ez tobbet ne fordulhasson elo. Az ember este nyugalomra vagyna, ehelyett lecseszik, meg telefonalgasson a recepciora, mert nem tudtak ot 2 uveg vizzel lehuzni. Csak engem haborit ez fel ennyire?

A reggelivel kapcsolatban is van nemi problemam: szerencsere ez bennevan a szoba araban, igy ezert pluszba nem kell itthagyni egyhavi fizetest. Viszont! En ugy vagyok vele, hogy van ket labam, kiszolgalom magam uditovel, kaveval, elmegyek a gyumolcsos pulthoz almaert, stb. De itt az a szokas, hogy a kavet asztalhoz hozzak, es kiontik a bogrekbe. Narancslevet hoznak, amint a feneked a szekhez er. Mindez rendben is van, tegyek a dolgukat, de a kave melle nem hoznak tejet (amit nem tudsz kulon onteni, mert nincs tej), elviszik a poharad, hogy toltsenek bele narancslevet, aztan soha tobbet nem latod se a piharad, se a narancsleved, es rohangalnod kell poharert, hogy akkor igy magadnak hozz valami gyumolcslevet, ha mar ki van rakva nagy hordokba. Sok aprosag, de felduhiti az embert, hogy a penzeert nem azt kapja, amit elvarna. Itt nem tudsz magadnak rantottat, omlettet szedni, kulon rendelni kell a szakacstol, rendelesi lapot leadni, asztalszammal egyutt, hogy ho helyre hozzak ki, mikor elkeszult. Be se fejezed az evest, mar veszik el toled a tanyert. Mielott elutaztunk, rakeszulve itt mindenfele etikett-szabalyokra, elolvastam par konyvet a helyes kes-villa elhelyezesrol a tanyeron, hogy ne jarjunk igy. Nos, barhogy teszem le, elviszik elolem a tanyerom, pedig szivesen lakmaroznek meg mondjuk a hazi fankjukbol hazi csokival, vagy a sajttalukbol, de ok ezt nem akarjak ugy tunik. 

Az egyetlen pozitivum, hogy a minibarbol ingyen ihatsz, de amikor ujratoltik a tartalmat, azert mar fizetned kell. 

Miutan ennyi rossz tapasztalatot szereztunk egy nap alatt, orultunk a Victoria-kirandulasunknak Baddy-val, es Damien-nel. 

Baddy, mint idegenvezeto funkcionalt a turank soran, es paratlan emlekke varazsolta a fovarosba tett kirandulasunkat. Utunk elso allomasa a kilato volt, ahonnan napos, szaraz idoben latni mind a 20 szigetet, amely az inner islands csoport tagja. Ez azt kelenti, hogy az 50-60 km-re levo Praslin-t, es La Digue korvonalait is felfedezhetjuk a messzi tavolban. Ebbol a pontbol megfigyelheto az a luxussziget is, ahol egy egy haloszobas ingatlan felepitese 2 millio Euroba kerul. Nem is ertem, eddig miert nem kezdtem el epitkezni ide... Valamint az a mesterseges sziget is karnyujtasnyira van, melyen a szegeny seychelles-iek szamara epitenek fel ingatlanokat, hogy 15 evre berbe adjak nekik, majd, ha jol gazdalkodnak ez ido alatt a vagyonukkal, meg is tudnak vasarolni. Itt tennek egy kis kiterot a fizetesekrol, az elet financialis reszerol a szigeteken. Az atlagjovedelem, es a minimalber 250 Euro korul mozog. Ebbol a penzbol ket gyermek felnevelesere van lehetoseg. Draga a tanszer, a ruha, az elelem eloteremtese, nem kell bemutatni a gyerekvallalas penzugyi fekete lyukka torteno atalakulasat. Regebben azonban nem igy volt. Mikor meg nem vezettek be mindenhova az elektromossagot, akar 40 gyerek is szulethetett egy partol. Hogy miert? Mert nem volt mas dolguk a szuloknek :) 5 orakor vacsora, majd besotetedett, es nem volt Facebook, ahol orakig lehetett volna logni csaladalapitas helyett. Persze ekkor az iskola, es a gyermekek oktatasa az egyhaz felelossege volt, ezert konnyebben 'vallaltak' tobb gyereket. Egyebkent ebbol az okbol van minden iskola mellett a mai napig templom. 

A helyiek foleg mezogazdasagbol, turizmusbol elnek meg, illetve mostanaban egyre tobb orvos, ugyved van a szigeteken, mind helyi polgarok.

Praslin 10.000 fojere 4 haziorvos jut, ebbol egy Pakisztanbol telepult el, vele ismerkedtem meg La Digue-on korhazi bennfekvesem alatt. Probaltak bemxujtani egy kervenyt meg ket haziorvos alkalmazasat illetoen, de egyelore nincs financialis keret erre. A fovarosban, Victoria-ban talalhato a Seychelles National University, ahol egeszsegugy kivetelevel mindent lehet tanulni. Az orvosi kepzes kukfoldon valosul meg: Szingapur, Kina a ket leggyakoribb celja az orvostanhallgatoknak. Szerencsere egyre tobb orvost kepeznek, igy helyi orvosok latjak el a betegeket. 

A fiatal seychellois-kra jellemzo, hogy nem szeretnek dolgozni, csak lazulni, foleg a hetvegeken, ahol 1-2 bolti lopas is becsuszik neha, mikor rumos uvegeket emelnek el a polcokrol. Ez a legnagyobb bunteny, amire a helyiek vetemednek, persze zsebtolvajok is akadnak. Ezert par honapra bortonben toltik a szabadidejuket, ahol fodrasz, legkondicionalt cellak, etel varja oket, es meg dolgozni sem kell. Ezert aki egyszer megtapasztalja a racsok mogotti eletet, a szabadulas utan egy heten belul visszakerul. Azt mondjak, itt a legjobb a borton az egesz vilagon.

A fovaros fele autozva, van egy apro folt a suru lombizatban, ahol kilatas nyilik a sziget legexkluzivabb szallodajara, a Maya Resort-ra. Nem mertuk megkerdezni, mennyibe kerulhet itt egy ejszaka, de a partszakasza nem tunt szepnek messzirol. Ezen a helyen talalhato meg egy kulonleges geanittomb, amit az ut epitese soran direkt nem emeltek ki a helyerol: ez a diszno- szikla. Semmi kulturalis szerepe nincs, de mokas az eget turo varacskos diszno latvanya az utrol figyelve.

A kilato utan a fovaros piacait tekintettuk meg. Olyan mint egy bazar: gyumolcs, capahus, kamu fekete gyongy, kepeslap, kagylo, egyszoval minden kaphato itt. Kepeslapot itt erdemes venni, darabja 8 rupia. 

Ahogy kileptunk a koszos piacrol, az elozo esti pocsolyakat kerulgetve, fel se tunt hova lyukadtunk ki. Ahogy felemeltem a fejem, szinte letaglozott a hindu templom szepsege, amelyet elotte meg soha nem lattam. Az a sok szin, disz, faragas, cserepek egyszeruen elvarazsoltak. Sajnos eppen bezart, mire odaertunk, igy belulrol nem tekinthettuk meg. Egyebkent a nyitvatartas: reggel 7-11-ig, majd delutan 5-kor nyit ki ujra. Orakig kepes lettem volba a tuzo napon bamulni ezt a fenseges templomot. 

A focaros masik jellegzetesege az aprocska oratorony, mely a Big Ben kicsinyitett masa, es a forgalmas uton szinte eltunik a jarmuvek kozott. De azert mi megtalaltuk ;)

Hazafele jovet a sziget legszebb strandjan alltunk meg, legalabbis sokan azt allizjak ez a legszebb, de en abszolut nem voltam lenyugozve. Hajlektalanok altal agynak hasznalt padok mellett vezet az ut a partra, az etterem eppen zarva van Oktoberig, ezert mosdoba nincs lehetoseg elmenni, es borzalmas fustszag terjeng a levegoben, mely az egyik halarus standjarol lopakodva lepi el a kornyeket. Az ut mellett szebb strandok vannak, en ugy gondolom. 

Egyebkent itt kaphato friss kokuszviz, banan, mindenfele sult hal, es gyumolcskulonlegessegek. Szoval emiatt erdemes itt megallni, megcsidalni a hosszu homokos partszakaszt, de kevesbe zsufolt oceanszakaszon szerintem jobb ejtozni.

A Kempinski hotel-hez kozel, meg a fout menten talalhato egy indiai kisbolt, ahol minden kaphato, amire a nyaralas alatt szukseg lehet: fogkrem, dezodor, kulonbozo kekszek, viz, es alkohol is. Mahe-n talalhato a Takamaka rum"gyar", de a parlasztoban ugyanolyan aron lehet venni, mint a boltban. Itt nem keszitenek bort, ezert csak messzirol importalt szoloitallal kenyeztethetjuk izlelobimboinkat. A bevasarolt termekekkel Damien egeszen hazhoz hozott minket, ahol Baddy mindenkitol cuppanos puszik kisereteben vett bucsut, vele ugyanis sajnos tobbet nem talalkozunk, legalabbis ezen utunk soran. 

A kovetkezo napot a szallason toltottuk, ahol probaltunk volna napozni, de sajnalatos modon allando felhoreteg takarta el a napot, es ha elo is bujt, rogton hatalmas esocseppek kezdtek el potyogni, ami miatt kisse nehezkes volt a barnulas. Erdekes, hogy tuzo nap mellett milyen gyakran szakad az eso. Ez ilyen seychelles-i sajatossag lenne?

A szalloda vendegei foleg arabok, nemetek, oroszok, akik hol csondes napozotarsaink voltak, hol pedig ordibalasukkal keseritettek meg az itt toltott idot. 

Praslin island

Útinapló, 2. rész:

Előző posztomat Estelle-től való búcsúnknál hagytam abba, innen veszem fel kalandjaink fonalát.

Praslin és La Digue 15 perc hajóútra található egymástól. Nagy bátran kiültünk a hajó nyitott részére, mondván 15 perc alatt úgyse lesz semmi baj, ez csak egy rövid út. Gyomortájékon nem is volt szerencsére, azonban a több méteres hullámok becsapódva a székeinkre csuromvizessé tettek bennünket, így menekülőre kellett fognunk, és beiszkoltunk a fedett részbe, innen meg nem sokat láttunk, csak a hajó lassulásából tudtuk, hogy megérkeztünk az újabb kalandokat tartogató szigetre :)

Ez a sziget forgalmasabb, mint La Digue volt. Méreteit illetően is tekintélyesebb, mint az előző, lakossága pedig eléri a 10.000 főt, plusz turistaszezonban ez a szám akár 1-2.000 fővel is emelkedhet. A családias hangulat itt már annyira nem jellemző, de elvétve itt is köszöntek nekünk az utcán, főleg az utolsó pár napon.  La Digue-n volt kb. 15 autó, itt ennél jóval többel találkoztunk, és végre két sávosak az utak!

Megérkezve a kikötőbe, a taxink már itt várt ránk, hogy eljuttasson minket a szállásra. A Cote D'Or-on található Cote D'Or Footprints apartmankomplexum, mely különálló, európai stílusú apartmanokkal, és saját medencével, grillhelyiséggel rendelkezik. A part kb. 30 méterre található az apartmanunktól, a strand neve Cote D'Or. Tapasztalataink alapján ez Praslin legszebb partszakasza, tiszta, hófehér homokkal, rendezett strandjával, és könnyű megközelíthetőségével mindenképpen ajánlott pihenni vágyóknak. Itt nem annyira jellemzőek az öblöt szegélyező gránitsziklák, de a többi partszakaszon annál inkább. Viszont a víz kevésbé vad ebben a kis öbölben, kisgyerekkel is el lehet ide látogatni. Lehetőség van kajakozásra, szörfözésre, valamint rengetegen kocognak mezítláb a homokban. A szállodában egyébként éjjeliőrök is vannak, és a tucatnyi kamerával a biztonság, és nyugodt alvás garantált. Egyik este beszélgettünk az egyik őrrel, és elmondta, hogy nincs félnivaló a szállodákban, de jobb elővigyázatosnak lenni, és ebben a rendőrség is közreműködik velük: minden este, minden szállodába benéz 1-1 járőr, lecsekkolni, hogy minden a legnagyobb rendben van-e. 

Ez a partszakasz azért is előnyös, mert rengeteg étterem található pár perces sétára, valamint 3 szupermarket, bank, ATM, szuvenír bolt, gyakorlatilag a sziget ütőere a Cote D'or.

Első napunkat a szálloda strandszakaszán töltöttük, valamint a medencénél napoztunk. Másnap a környéket fedeztük fel, kipróbáltuk a Pirogue étterem ajánlatát, mely ízletes ételeket kínál, gyors a kiszolgálás, de mint mindenütt, el is kérik az árát. Az étterem különlegessége a belső építészeti megoldásokban rejlik. Belül található egy kis halászcsónak, halászhálók, tengeri kagylók, és mindenféle tengeri motívumok - ha netalántán elfelejtenéd, hogy amúgy az étterem az óceánparton található... 

Tovább sétálva az úton a Berjaya Hotel és étteremnél ágazik ketté az út. Beültünk az éttermi részbe, de szerda révén - ami sok helyen szünnap - jóformán semmilyen haluk nem volt. Emellett a pincérnő lába, szegénykém, olyan szőrös volt, mint egy majomnak, és őszintén szólva az étvágyunk is elment, ahogy a szőrszálakkal szemeztünk. Egyébként nem nagy a választékuk, és minden méregdrága, ezért én személy szerint nem ajánlom.

Harmadnap autót béreltünk (50 euro/nap), egy pici Hyundai-t, amivel a sziget  északi felén autóztunk. Mikor félreraktuk a térképet, és cél nélkül autóztunk, belefutottunk egy különlegesnek tűnő hotelbe. Ahogy leparkoltunk, és megszeppent turistaként igyekeztünk feltűnés nélkül egy kávézót keresni a szállodában, megszólított minket egy szállodai dolgozó, Bernard. Először megijedtunk, hogy ki akarnak dobni minket, mert Apán nem hosszú nadrág volt, vagy mert nem voltunk elég elegánsak, de aztán a legnagyobb meglepetésünkre, felismerte, hogy magyarul beszélünk, és azonnal segítségünkre segített. Két ízben járt Budapesten, és megszerette piciny országunkat, ezért örült, hogy segíthetett.

Így golfkocsijába pattantunk, es körbevezetett minket a Raffles szállodában, ahol kilyukadtunk autokazasunk soran. Ez egy hiper-szuper draga hotel, feszitett viztukru medencevel, sajat jacuzzival a szobak teraszan, es mindenben rendelkezesre allo pincerek hada legyeskedezt korulottunk, amint meglattak, mi Bernard vendegei vagyunk. A partszakasz ennel a szallodanal nem kulonosebben szep, vagy kulonleges, de azert elmegy. 

A hotelrol annyit tudunk, amit Bernard elsokezbol megosztott velunk: a szaudi herceg vette meg az addig lakatlan , erintetlen termeszet ezen teruletet, es lerombolva mindent, egy birzalmasan draga hotelt huzatott fel a telken. Egy ejszaka atlagban 1.500-2.000 Euro-t kostal, es ez a kevesbe 'fancy' szobak koltsegeit illeti. A legszebb kilatassal, legjobb kapcsolattal a tengerparthoz, minden luxussal felszerelt szobak 3.500 Euroba kerulnek ejszakankent. Mit is ertek legjobb kapcsolat alatt: a hotelt ugy kell elkepzelni, mintha a domboldalba valaki itt-ott beletuzott volna 1-1 hazikot (ezek a szallodai villai/szobai), es innen csak golfkocsival lehet lejonni (azaz hivnod kell a portat, hogy kuldjenek erted egy autot, mert meg szeretnel inni egy cappucino-t a medence mellett). Abszolut felesleges luxus, azonban lehet igy konnyebben tudsz sporolni a 2.000 Forintba kerulo egyszeru kaven. Mint mondtam, piszkosul draga hotel, de mindezek ellenere, a Raffles Praslin hotelt valasztottak zsinorban 3 eve a legjobb szallodanak a Seychelles-szigeteken. Hm, nem tudom, ki szavaz, vagy donti el, de lenne az illetovel egy kis beszelnivalom...

Bernard-rol azota se tudjuk, hogy milyen funkciot tolt be a szallodaban. A golfkocsit vezette, amely tele volt koszos torolkozokkel, mikor belefutottunk, ebbol gondoltuk, o ezzel foglalkozik. Aztan beavatott minket mindenfele 'titkokba' vendegeket illetoen,  a szalloda epitesenek korulmenyeirol beszelt, szoval ebbol gondoltuk, o itt valami nagy fejes. Emellett mindenki kitert az utjabol, fejet hajtottak elotte, es mindenki az o parancsaira vart bevetesre keszen. Meghivtuk hozzank, ha egyszer megint Magyarorszagra jonne, de nem igert semmi biztosat. Ferfiak...:)

A szallodaban fogyasztottuk el delutani kavenkat, mikozben szinte foldonkivulinek ereztuk magunkat, a sok elokelo dama mellett. Nem odavaloak vagyunk, feszengtunk us emiatt, ezert sietve szerettunk volna a megrendelt kavet felhorpinteni, es tovabballni. Ez viszont nem is ment olyan konnyen. Bernard 2 percenkent odajott hozzank a kavezoba, hogy elkeszitettek az agyainkat a medence mellett, noszogatott, hogy menjunk furdeni, es minden korulottunk levot utasithatott, hogy segitsenek nekunk kenyelmesen elhelyezkedni a napagyakon. Ilyen a vilagon nincs... Igy tehat meg jobban feszengtunk, azonban a kave csak nem keszult el. A seychelles-iek nem kapkodjak el a dolgokat. Mindenki chill-lel munka kozben is, lassu tempoban vegzi a teendoit, mintha a vilag minden ideje rendelkezesukre allna. El is mindjak buszken, hogy ok szeretnek lassan dolgozni. Privat idegenvezetonk elkepedve meselte, hogy Budapesten mindenki rohan, nincs megallas a munkaban, es o nem birna ezt a tempot. Mi se tudjuk, valojaban hova is sietunk azzal a sok munkaval...

A hotelbe valo beteresunk elott ellatogattunk az Anse Lazio nevu oceanszakaszra, ahol par eve ket turista vesztette eletet capatamadas kovetkezteben. Bernard ott volt a masodikon, o segitett kihuzni a megtamadott, verzo fiatalembert a vizbol. Borzalmas emlekei vannak ezzel kapcsolatban, de velunk megosztotta oket, igy elso kezbol tudom Nektek elmeselni a tragediat. 

Kanyarodjunk vissza 2010-be, es kepzeljunk el egy boldog naszutas part, akik mezesheteiket elvezik. Jokat vacsoraznak, setalnak, unneplik szerelmuket, es buvarkodnak az oceanban Anse Lazio-nal. Abban az oceanban, ahol emberemlekezet ota soha nem tortent capatamadas ezen a strandon. Aztan egy szepnek nem mondhato napon, 10 meterre 'bemereszkedve' a vizbe, egyszer csak valami megharap. Kiharapja a jobb vadlidat. Aztan a jobb mellkasfelddet kezdi el cincalni. Te pedig nem ertesz semmit, csak fajdalmaid vannak. Kintrol latta ezt Bernard, valamint a verfoltokat a vizben, es osszekapcsolta a tortenteket, berohant a vizbe, es elve kihuzta a frissen hazasodott uriembert. Elve. De a verzes a jobb tudejebol, majabol, s egyeb szerveibol olyan merteku volt, hogy semmilyen nyomokotes nem tudta azt csillapitani, es meg a parton eletett vesztette szerelme karjaiban. Ez a tortenete egy szomoru naszutnak. Azota halot feszitettek ki a partra, es aki nem szeretne capaeledel lenni, az ebben az icipici elkeritett reszben elvezze az oceant. Azt mindjak nem kell felni ujabb tamadastol, ugyanis az esetet kovetoen a szigetek bagy halaszai hatalmas capaolest rendeztek, es tobb szaz vizi gyilkost leoltek, remelve, hogy koztuk lesz a tettes is. Ennek ellenere, a hely szomoru tortenelme nyomasztoan hatott rank, es par perces setat kovetoen elhagytuk az Anse Lazio-t. Bernard meg elmondta, hogy a holttest megmaradt jobb lababol sikerult kihuzni egy capafogat, amit elkuldtek Del-Afrikaba, tovabbi azonositas celjabol, valamint az Egyesult Allamokba is, hogy kideritsek, a nagy feher capa szedi-e aldozatait a Paradicsomban, vagy valamely más cápafaj keveredett ide. 

Egyébként nyuodtan lehet itt nagy strandolást tervezni, mert az Anse Lazio-n egy étterem is található, ahol fish and chips-et, tésztaféléket főznek. 

Fantasztikus elmeny volt Ot hallgatni, még ha ilyen szomorú történetet mesélt is, és a mai napig kiraz a hideg, ha eszembe jut, amit megosztott velünk. Búcsúzásul még körbevitt minket a domboldalon, megmutatta a masszázs részleget, ahova megérkezve mindenki pukkedlizett neki (de most komolyan, Ő kicsoda-micsoda a hotelben?), és a recepciót. Utóbbi különlegessége abban rejlik, hogy egy teljesen nyitott, hatalmas teraszon található, ahonnan a kilátás a Curieuse szigetre nyílik. Ezen a szigeten rengeteg teknősbéka él, és emiatt a cápatámadások előtt igazi búvárparadicsom volt. 

A szallodaban tett kitero utan a Zimbabwe-kilato fele vettuk utunkat. Ne tevesszen meg benneteket, nem utaztunk kozben tovabb az Osi kontinensre, viszont nem tudom, miert adtak neki ezt a nevet :) ahogy a meredek kanyarokon hagtunk fel, egyre ritkultak az oriasi fak, es a kilatas is szemet gyonyorkedteto volt. A vegtelen ocean, apro szigetek csoportjai a tavolban, Praslin kis oblei es az eldugott hazikok a dzsungel melyeben kulonos osszhangot teremtettek. Hihetetlen helyekre epitkeznek az oslakosok, szinte emberfelettinek tuno erovel, ahogy a meredek sziklafalakon vegigjarattuk telintetunket az apro kunyhokon. Sajnálatos módon a kilátó tetejét lezárták, ezért nem lehet a csúcsra eljutni, de ettől függetlenül érdemes nekivágni az útnak. Ezt elsősorban autóval ajánlott, de az egészség és sport szerelmesei gyalog is nekivághatnak, viszont ezt kétlábon 3-4 óra megtenni, és nincs járda.

Masnap a Vilagorokseg egyik kincsehez latogattunk el, mely szamunkra felert egy idoutazasal. No, itt nem a borzalmas allapotban levo, 200 eve epitett utakra gondolok, hanem a Vallée de Mai gigantikus kokusz palmaira. A belepo igen draga, 7.000 HUF/fo, ezert akit nem kulonosebben erdekelnek a Coco de mer (a vilag legnagyobb kokuszainak) fai, az myugodtan kihagyhatja ezt a programot. 

A Majusvolgye (franciaul Vallée de Mai) a Seychelles-szigeteken egyedulallo modon kepezi otthonat a Coco de Mer kokuszfajnak. Belepve a dzsungelbe, szinte elzarod magad a kulvilagtol: nincs autozaj, emberekkel elvetve talalkozol, csak a hatalmas palmalevelek nyikorgo susigasat hallani. Az olykor 20 meteres levelek osszecsapodva a szelben felelmetes hangjelenseg kisereteben jatszanak a napfennyel, mikozben lepkedsz az oriasi fak kozott az osvenyen. Eltevedni nem lehet, 3 kijelolt turautvonal talalhato (1-2-3 orasak, attol fuggoen, milyen hosszu kort teszel meg a volgyben), melyrol leterni gyakorlatilag fizikai keptelenseg a granitsziklakkal szegelyezett 'szakadekok' mellett. Orak hosszat lehet bandukolni, hallgatni az osi csendet, mikozben tagra nyilt szemekkel tekingetsz felfele, hatha elcsipsz valamelyik palmafan egy hatalmas kokusz peldanyt. A kokuszt egyebkent konnyu felismerni, ugy nez ki mint Nicki Minaj feneke, ezert mi elneveztuk Popo do Mer-nek. A legnagyobb valaha talált termés 43 kg-t nyomott. A hölgyfákon található maga a popó, míg az urfak jellegzetessége hasonlít a humán férfiak jellegzetességéhez, ezért ezt is könnyü felismerni :) Az egyetlen állat amely itt a csendet megzavarhatja, az a szúnyog. Ezért főleg nagy esők után érdemes bekenni a szeretteinket repellenssel, amit ne felejtsünk otthon a túrára készülve, főleg ha van köztünk szúnyog-mágnes! A völgy érdekessége még, hogy innen származik a Nouvelle Découverte nevű ásványvíz, amivel itt hektoliter számra találkozhatunk a kisboltokban. Ezt ajánlott fogyasztani csapvíz helyett, ha a Takamaka rum mellett/helyett valami helyi innivalóra vágyunk :)

Visszafele a Cote D'Or-ra, áthajtottunk egy aprócska szigetre, melyet egy 20 méter hosszú út köt össze a szárazfölddel. A sziget neve Eve island, itt található óvoda, általános iskola, és a túzoltóság épülete is. Egyébként semmi látnivaló nincs ezen az aprócska szigeten.

Azonban a nagy szigetre visszatérve, a férjek legnagyobb bánatára, a repülőtérrel szemben található a Black Pearl Gallery, ahol kisebb vagyonokért lehet valódi fekete gyöngy ékszereket vásárolni. Egyedül Praslin-on lehet a valódi fekete gyöngyöt venni. A gyöngy árát úgy tudom leginkább érzékeltetni Veletek, ha elképzeltek egy nagyjából akkora gyöngyöt, mint a kisujjatokon a köröm (hatalmas műköröm nélkül persze). Ennek ára 500 Euro. Igen, jól látjátok a nullákat. Szóval megfontolandó, érdemes-e befektetni.

A szigeti túra lezárásaképpen az Anse Georgette-t céloztuk meg. Ez az egyedüli partszakasz, ahova előzetesen be kell jelentkezni, tudniillik a Constance Lemuria Hotel-en lehet ide eljutni. A bejelentkezést 2 nappal előre kell megejteni, hogy a limitáltszámú helyekből biztosan jusson. Ennek az egész restrikciónak az a célja, hogy elkerüljék a zsúfoltságot a parton, és a hotelben egyaránt. A hotelről annyit elég tudni, hogy golfpályával van körbevéve, és az építése során próbálták megőrizni a természetet eredeti állapotában, ami nagyon sokatmondóan és önzetlenül hangzik a szállodatulaj részéről, de valójában annyit jelent, hogy ahol kellett nekik a golfpályákra a hely, ott letúrtak mindent,  a strandra levezető susnyás-mocsaras területet meg úgy hagyták... A szálloda vendégeit golfkocsikkal szállítják le a partra, hogy ne kelljen a mocsárban gyalogolniuk, a többi turista meg majd megoldja a lejutást. Vagy nem. Mi megoldottuk, megnéztük ezt a híres strandot, de semmi extra nincs benne. Aki járt La Digue-on, annak nem különösebben kelti fel az érdeklődését, mert a kis sziget partjaival összehasonlítva, labdába se rúghat. Egyébként tipikus seychelles-i óceánszakaszként tudnám leírni: öböl, melyet gránitsziklák öveznek a két végén, és a smaragdzöld óceán.  Aki mégis vállalja az átkelést a mocsáron, az alábbi telefonszámon tud bejelentkezni: +248 428 1281

Egyébként ami kicsit rondít az óceánon, és a színek kavalkádján, az a viharokat követő sárgás-barnás undorító színe a partnak. Mindenféle hordalékot kihoz a partra a vihar, a hegyekből lefolyó sáros víz pedig undorító sárgára festi meg az óceánt beleömölve abba, és e kettő végeredményeként egy lápos színű/szagú óceánban kell "gyönyörködni". Persze így is csodálatos, csak valahogy mégis a csúnyábbik arca a víznek. 

Az itt töltött utolsó két napon zuhogott az eső.. Nos, igen, ilyen a tél itt. Meleg van, esik az eső, és párás a levegő. Mivel azonban elég gyakran van csapadék télen, nem lehet a légkondicionált szobában vegetálni, ha már ilyen csodás helyen vagyunk. Erre javaslok Nektek pár programot!

• kajakozás: úgyis vizes leszel a vízben, nem mindegy, hogy felülről is esik valami trutymó? viszont ha trópusi vihar van, felkorbácsolt óceánnal, akkor nem igazán biztonságos vízbe merészkedni
• Vallée de Mai: az eső nem annyira esik be a falevelek között, az ösvények jól járhatók
• Gyöngy-múzeum: fedett helyen található, gyakorlatilag ékszerbolt jelleggel bír
• ... ernyővel BÁRHOVA el lehet jutni :)

La Digue island

Előzetes összefoglalás utazni vágyóknak, hasznos tanácsok a Seychelles-szigetekre

Legjobb utazási iroda: Lagun Travel - Keressétek Baro Cristian-t, ő a legprofibb!

Utazás: Dubai-i átszállással, érkezés Victoria-ba, a fővárosba

Fizetőeszköz: SCR - 1 rúpia = 20 HUF

Védőoltás: nem szükséges külön vaccinatio

Éttermi árak: fejenként 6-7000 HUF a vacsora ára

Take away: kb. az éttermi árak fele, természetesen ételtől függően (pizza, tészta, fish and chips ebben az árkategóriában mozog, de halkülönlegességek a 10.000 Ft-ot is meghaladhatja)

Időjárás: a monszun idő Márciustól nagyjából Októberig, a legszebb időt December-Február hónapok tartogatják, de az év minden szakában érdemes ide utazni 

Amit semmiféleképpen ne hagyj otthon (de mindent elpakolsz, hiszen elolvastad a cikkem a csomagolásról ;) ): esernyő/esőkabát!  fényképezőgép konnektor-átalakító  

Útinapló, 1. rész:

Délután 3-kor indultunk Szegedről a bécsi repülőtérre, ahonnan este 11-kor indult a Dubai-i (huh, de nyelvtörős...) járat. Nem is számítottunk rá, milyen sok arab küllemű utastársunk lesz majd. Abban a hitben éltünk, hogy tele lesz üdülni vágyó turistákkal a járat, beleértve minket is. Nos, ezek után nagy meglepetés volt, ahogy 8-10 fős arab családok szinte eltorlaszolták a check-in asztalokat tucatnyi bőröndjükkel, miközben asszonyaik hatalmas fekete csadorba öltözve várták férjeik utasítását, vagy csöndben meghúzódtak a sarokban, figyelve kisgyerekeik unott fejét, ahogy legújabb Almás termékeiket nyomkodták. Olyan világ ez, amelyben nem szívesen élnék, bármekkora is a gazdagság, és fix a megélhetés.

Mielőtt elkezdeném úti élményeimet, pár "GYIK" infot megosztok Veletek, hátha így könnyebben belélitek magatokat élményeimbe :)

A Seychelles-szigetek az Egyenlítő alatt található, trópusi szigetcsoport Afrika keleti partjainál. Legközelebbi szárazföld Szomália (1500 km-re tőle nyugatra), valamint Madagaszkár található tőle délre (nagyjából hasonló távolságra, mint Szomália).

Az ittlakók a creoli-ak, nyelvük a creol. Ez a nyelvtulajdonképpen francia és angol keveréke, ennélfogva mindkét nyelvet jól beszélik a helyiek. Bőrszínt illetve főleg sötétbőrűek, ők feltehetőleg az ide érkező rabszolgák utódjai, azonban az európai alapítók leszáramzottai fehérbőrűek (róluk néha meg se lehet mondani, hogy seychelles-iek).

Fizetőeszköz: SCR (rúpia). 1 SCR = kb. 20 HUF (de olykor 21 is lehet, nem kell meglepődni, hogy nincs lefixálva az árfolyam)

Itt folytatnám útinaplómat...:

Az Emirates Airways Boeing 777-es járatával repültünk Dubai-ba is, és onnan Mahe-ra (Seychelles-szigetek legnagyobb szigete). Hatalmas monstrum repülőgép, kényelmes ülésekkel, kedves légiutaskísérőkkel, na és persze luxus mindenek felett. 

Az első osztályon végig járatva szemünket, már szinte meg se lepődtünk, hogy minden utasnak 180 fokban hátradönthető széke, saját iPad-je és hatalmas kijelzőjű TV-je volt, mindemellett lesték minden kívánságukat. Ezen az osztyalon csak kő/olajgazdag arabok utaztak feleségeikkel (?), és még ha lenne is rá pénzem, se mernék beülni közéjük.

A járat elrepült Szeged felett a felszállást követő 20. percben, jó volt még egy utolsó pillantást vetni a városra, ahol a szeretteink várnak haza, mégha csak a monitor hideg kijelzőjén is, mielőtt továbbhaladtunk volna a messzi, és csillogó kelet felé...

Kissé gyakorlatias, de annál fontosabb dolgokra kitérve: a kaja. Borzalmas. Muszáj volt megenni, mert ugye éhen nem kéne halni, de az utána több óráig tartó émelygést szívesen kihagytam volna. Az esti gépen vacsorát kaptunk hajnali fél 1 körül Dubai-ba menet, a Seychelles-i járaton pedig ebédet, de még az utazás izgalma sem segített túltenni magamat a pocsék ízeken, és gyomorforgató kinézetükön. A vizet DOBOZBAN kaptuk. Igen, műanyag dobozban. De talán még ez volt a legízletesebb a felszolgált ételek közül. Ahogy ezeket a sorokat írom, szinte megint érzem, ahogy a gyomrom ellenkezik.

Az esti étkezés után forró kendőkkel jártak körbe, mellyel felfrissítettük arcunkat, nyakunkat, és alváshoz készülődtünk. Mire felébredtünk, éppen virradt a nap, az alattunk elterülő álmos sivatag kezdett magához térni, és lassan megpillantottuk az első felhőkarcolókat a város sziluettjében. Hajnali 5 körül szálltunk le, ekkor már 31 Celsius fok volt a kinti hőmérséklet. Élhetetlen egy város, még a helyieknek is.

A dubai reptérre való leszállás előtt, és onnan felszállva is tett 1-1 tiszteletkört a pilóta, hogy megcsodálhassuk a Pálma-szigetet és a Burj Khalifa-t felülről, valamint egy rövid pillantást vethettünk a város modern és régi részére egyaránt. Hatalmas a kontraszt, így egymás mellett látva a felhőkarcolókat, és a sivatagba épített kis vályogházikókat, mindezt egy luxusrepülőgép ablakából figyelve.

Dubai repülőtér:

Hatalmas épületegyüttes, gyakorlatilag a sivatag közepén. A leszálló, és induló járatunk is a 3-as Terminálon volt, ezért nem kellett sokáig bajlódnunk a keresgéléssel. A terminálról nem mondaná meg senki hogy az arab csillogás egyik fénypontjában található. Tele volt kis éttermekkel, kávézókkal, imahelyekkel, elvétve működő mosdót is találtunk, azonban nagyobb bevásárlást nem itt érdemes csinálni. Nevesebb ruhaüzlet kb. 1-2 volt a terminálon, technikai eszközöket áruló központ, azonban annál több. Még egy cipősdoboznyi méretű gyógyszertárat is találtunk, ahol szinte csak itthon is kapható termékeket árultak. Végre valami ismerős -gondoltuk- mikor megpillantottuk az OMRON vérnyomásmérőket.

Ha az ember előveszi hatodik érzékét, akkor kis szerencsével kényelmes puffokat, foteleket talál a reptér végében, ahol megpihentetheti fáradt végtagjait, és akár szundíthat is egyet a járat indulásáig. A leleményesebbek elcsórták a repülőgépről a takarót, és kis sátorszerű tákolmányt raktak össze a reptér közepén, ami alatt álomra hajtották a fejüket.

A repülőút Mahé-ra kb. 5 óra, során -mondanom sem kell, milyen pocsék- ebédet szolgáltak fel nekünk. Az út során gyakorlatilag nyílegyenesen "lefele" haladtunk, 99%-ban nyílt víz felett repülve. A levegőben töltött utolsó 1 óra tartogatta a legszebb látnivalókat: beleértve az apró, lakatlan szigeteket, mely felett elrepülve szinte hívogatott a sok pálmafa, hófehér tengerpart, valamint a leszállás Victoria-ban, a fővárosban. A landolás apró esőerdők, miniatűr lagúnák, öblök, és kis tavacskák felett ereszkedve, tapsvihar közepette történt. 

A repülőgépen a felszállást követően mindenkinek kiosztottak egy papírt, melyet értelemszerűen kitöltve vízumként, illetve egészségügyi igazolásként kellett átadnnunk a vámon. Itt a sorbanállás kb. 20 percet vett igénybe, mivel csak a mi gépünk szállt le ez idő tájt, illetve a bőröndökre még ezen felül 10 percet vártunk. A repülőtérről kiérve már ott várt minket Baddy, a sofőrünk, aki kivitt minket a kikötőbe. 

A szigetekről általában:

kb. 155 szigetből álló szigetcsoport, amely közül 4 érdemel emíltést, ezek az "inner islands" csoport tagjai. A legnagyobb Mahé, itt található a főváros, Victoria. Ezután Praslin a második legnagyobb, a harmadik Silhouette, és a negyedik La Digue. Azonban La Digue lakossága meghaladja Silhouett-ét. Repülőtér csak Mahé-n van, ezen kívül La Digue-n helikopter és jetty-leszálópálya, és az egyik külső szigeten még egy helikopter-leszálló van (az Albrand atoll-on). A szigetek közti közlekedés katamaránokkal, motorcsónakokkal valósul meg, illetve az Albrand szigetcsoportra, amely 1050 km-re található az inner islands-től, kisrepülőgépekkel lehet átjutni. Távolságokat illetően: Praslin Mahé-től egy óra gyötrelmes hajóútra van, innen La Digue még 15 perc. Praslin-ig a hajó nyílt tengeren szeli a hullámokat őrült sebességgel, minek következtében kb. 20 perc után fealdtam a harcot a gyomrommal, és azért imádkoztam, hogy legyen a hajón elég üres zacskó... 

Mindezek után azt a jótanácsot tudom adni az island hopping-ra érkezőknek: Mahé-ra érkezve ne folytassátok utatokat a hosszú repülés után még egy hajóúttal. Ezért a következő sorrendet javaslom: Mahé-n pár nap, onnan -La Digue- végül Praslin- majd vissza Mahé-ra a repülőtérre. A hajózást senki nem ússza meg, de legalább nem fáradtan kell végigszenvedni. 

A véget nem érőnek tűnő 75 perc után megérkeztünk La Digue kikötőjébe, ahonnan autóval indultunk tovább mesés szállásunk irányába. Itt találkoztunk idegenvezetőnkkel, Estelle-lel, aki mindenben segítségünkre volt ottlétünk alatt. Mentőt hívott, kórházat intézett, és bármikor, bármiben segített nekünk, amit ez úton is nagyon köszönünk.

La Digue

A szigetlakók mélyen hívő katolikusok, ezt szimbolizálja a La Passe (La Digue kis városkája) kikötőjében található sziklára erősített kereszt is, ami egyszer egy nagy viharban leesett a helyéről. Még a viharban visszatették a helyére, ez volt a legfontosabb feladatuk.

A vezetés a bal oldalon történik, de magyar jogosítványt is elfogadnak autóbérléskor, azonban a szűk utakon kellő tapasztalattal nem rendelkezők ne próbálgassák angol úri modorukat. 

A konnektorok szintén angol, 3-ágú adapterrel működnek. Elvileg lehet kérni átalakítót a recepciókon, de mivel mi vittünk adaptert, ezt nem kérdeztük meg.

A csapvíz magas klór-koncentrációja miatt itt nem alkalmas ivásra, főzésre, azonban fogmosáshoz belefér, de a napi vízmennyiséget érdemes szupermarketben beszerezni. Elvileg a többi szigeten iható a csapvíz, de hogy őszinte legyek, én nem nagyon mertem inni.

Kisbolt: borsos árak, kevés választék, nincs felvágott (vagy több ezer forint pár dkg is). Ezen kívül azért nagyjából minden kapható.

A szállás

6 napot töltöttünk a Patatran Hotel-ben, mely méltán híres óceánpartja miatt nyerte el tetszésünket. Csendes környéken található, és az aprócska hotel soha nem tűnik zsúfoltnak, még főszenzonban sem.  A főépületben található étterem rész, recepció, és néhány szoba, valamint kerékpár-bérlésre is van lehetőség a szállodában. Az egész hotel a sziklákra, azok közé, mellé, elé épült, és próbálták megőrizni a természeti adottságokat az építkezés során. A szállodát tulajdonképpen "kettészeli" a főűt. Amit úgy kell elképzelni, hogy van egy járda, és egy nagyjából kerékpárút szélességű szakasz a recepció és a privát villák között. Az a 8 autó, amely összesen a szigeten található, olykor elsuhant itt, de egyébként teljesen csendes környék. Azonban éjszaka nincs közvilágítás, ésa biciklisek se világítanak. Mivel már 7 órakor teljesen sötét van, nagyon fontos, hogy mindig a járdán közlekedjünk, és jól nézzünk szét, mikor átlépünk az úttesten. 

A szobák légkondicionáltak, saját fürdőszobával, terasszal rendlekeznek, és hűtő is található bennük. Éjszakai vendégként gekkók mászkáltak a terasz plafonján, és tonnaszámra habzsolták a szúnyogokat. Néha 1-1 kisállat beszökött a szobába, de nem bántanak, csak csendben meghúzzák magukat, amíg ki nem tudnak surranni egy ajtórésen.

Ami még csodálatos, és egyedi, hogy egyedül a Patatran Hotel-ből látható egyszerre mind az 5 lakatlan sziget La Digue körül. Épp szemben van vele a Felicite island, ahova át is lehet menni hajóval.

Az egyetlen negatívum, amely kissé megnehezetítette az esti pihentető alvást, az az óceán vad, morajló zaja volt. Mivel a hotel közvetlenül a tengerparton áll, minden hullám, ami a sziklákat koptatta, éjszaka szinten felerősödve hallatszódott be a csukott ajtókon is. Nagyon vad arcát mutatta az Indiai-óceán a téli évszakban, hatalmas, veszélyes és olykor mennydörgésszerű  hangot adó hullámokkal. Minden éjszaka óriási vihar tombolt, de ez nem befolyásolta a másnapi kirándulásokat, és tűző napsütést. 

Első itt töltött napomat sajnos kórházban töltöttem, erről írni nem szeretnék.

Második nap, kicsit több életkedvvel a strandtáskámban, lementünk a partra, felfedeztük a szálloda környékét, elsétáltunk a sziget csücskébe, majd vissza a hotelhez. Mindez egy 2 órás program volt gyalog. Biciklivel 15 perc. Gyalog azért volt ilyen hosszú, mert minden fűszálat megvizsgáltunk, minden bokorba benéztünk, hátha akad ott valami érdekes, és minden strandra lementünk, ami utunkba esett ezen a pár 100 méteren. 

A hotel egy domb tetején áll, biciklivel felfelé menni kissé megterhelő az első napokban a párás, fullasztó trópusi levegőben, főleg nekünk európaiaknak, de a helyiek könnyűszerrel tekernek dombról-dombra, észveszejtő sebességgel.

La Digue-n rengeteg 'anse', azaz strand van. Fehér homok, gránitsziklák, apró rákok mindenütt, és sehol egy menedéket jelentő fa, ami alatt hűsölhetnénk. Rendkívüli erővel tűz a nap, pillanatok alatt le lehet égni (ebben szerepet játszik az is, hogy a strandok teljesen nyitottak, mint mondtam, fát csak elvétve találni).

Biciklibérlésről bővebben

Napi 100 rúpiáért lehet bérelni, de ennél többet semmiféleképpen ne fizessünk, még a legjobb példányokért sem. Átveréssel itt is lehet találkozni (dupla árért próbálják a turistákra sózni a rossz állapotú bicikliket), de a seychelles-i nép nagy általánosságban becsületes üzletekkel szerzi vagyonát, így nem kell ráparázni. 

/Átverésről jut eszembe: az út szélén hajóutakat, könnyűbúvárkodást kínáló alakok elkérik az előleget, egy fantom cég nevében, és aztán eltűnnek mint szürke szamár a ködben, pénzzel együtt. Hajúót meg sehol. Ezért ilyen hajókirándulásokat csak a szállodákban, vagy erre specializálódott cégeknél szabad lefoglalni. Viszont az itteni téli hónapokban, a viharos időjárásra tekintettel a kapitány utolsó pillanatban is visszamondhatja az utat, ami nyilván egy részről észszerű, mert első a biztonság, más részről viszont a pénzt nem biztos, hogy visszautalják, így nem tanácsos befizetni ilyen típusú utakra ezen időszakban. Itt a szigeten ilyen hajókirándulást szerveznek aFelicite szigetre, hogy csak egyet említsek a sok közül./

A Patatran hotel-től La Passe irányába biciklizve a főűton, az elágázásnál balra fordulva a Veuve Reserve nevű arborétumban kötünk ki, ahol a híres Takamaka fa több példánya is fellelhető. Ebből a fából készül a seychellesi rum, ami nem különösebben ízletes egyébként, bár előszeretetettel árulják a turistáknak koktél formájában kb. 4000 HUF értékben. Az elágazás jobb oldalán pedig egy csodás kis templom fele visz az út, melybe érdemes betérni, és egy pillantást vetni az egyszerű, de annál szebb ablakokra és pálmafalevéllel díszített padsorokra. 

A templomtól továbbhaladva jobb oldalon a helikopterleszálló mellett elhaladva, a L'Union Estate fele visz az út. Ide a belépő 100 rúpia fejenként, de őszintén mondhatom, megér minden pénzt. Csodás strandjai, hatalmas teknősbékákkal, vanília-ültetvényekkel és ikonikus gránitszikláival egy egész napos programot érdemelnek meg, még akkor is, ha valaki csak pár napot tervez itt tölteni. Ahogy barangoltunk a sziklák között, az óceán vad morajlását hallgatva, még egy házasságkötési ceremóniába is bepillantást nyerhettünk, mely annyira szűkkörű volt, hogy összesen 5 résztvevője volt a házasulandó párral együtt. 

Még a parton elkapott minket egy hatalmas trópusi vihar, amely, mint kiderült, minden délután megérkezik a szigetekre, nagy mennyiségű csapadékkal és orkán erejű széllel, így tekertünk vissza a szállodába több kilométeren át. Életem egyik legfélelmetesebb fél órája volt: nem láttam a biciklin a szakadó esőben, eláztam, a szemüvegem bepárásodott, és felfele kellett tekernem mindeközben, az elég trágya állapotú biciklimmel, ja, és persze az egysávos úton autók jöttek szembe nagy sebességgel. A helyiek annyira megszokták a szűk, egysávos utakat, hogy könnyűszerrel repesztenek a hajtűkanyarokban is, nagy eső esetén is, én meg minden szembejövő autónál 3 'miatyánkot' elmotyogtam, reménykedve, hogy egyben hazaérek... 

Ételekről általában

Kb. minden sarkon van take away étterem, olasz pizzéria, creol specialitásokat kínáló kis beülős hely, így bőven akad választék. Amit az én édes szám személy szerint hiányol, az a pékség. Itt nem igazán divatos kiflit, zsömlét enni, aprósüteményes boltot, cukrászdát pedig még hírből sem ismernek. Ennek ellenére igen terebélyesek a creol lakosok, csak tudnám, mitől, hiszen édességet nem nagyon esznek és a napi mozgás is megvan a hegyre le-fel kerékpározással/gyaloglással ...

Reggeli a hotelben:

Abszolút korrekt, és bőséges reggelikben volt részünk a Patatran hotel-ben. Joghurt, szezonális trópusi gyömölcsök tömkelege, mindenféle kenyér, kétszersült, omlette, kolbász, kókusz, kávé, tea, gyümölcslevek, méz, müzli, és még sorolhatnám... Mindent megkaptunk itt, amire csak vágytunk.

Vacsora:

A vacsorát szintén a hotelben fogyasztottuk el, viszont ez igen költséges: átszámítva Forintba, a svédasztaos vacsi 6000 HUF/fő volt, és nem különösebben volt ízletes, vagy különleges ezzel szemben az étel. Tészta, halfélék. Mindig ez a kettő variáció volt, és őszintén szólva abszolút nem érte meg az árát. Ezért én a tapasztalataim alapján azt javaslom, érdemes más étterembe menni, vagy a take away-t a hotelszobában elfogyasztani. A parti éttermek mind hasonlóan magas árakkal dolgoznak, de egyszer ki kell próbálni őket, már csak a feeling-ért is.

Az utolsó előtti napokon még az addig ismeretlen vidékekre bicikliztünk el. A 'hegyvidéken' megnéztük, hol, és milyen házakban laknak az őslakosok, valamint egy olyan biciklitúrában volt részünk, ami még a helyiek állóképességét is próbára tette. Egy nap alatt körbetekertük a szigetet, és még a hegyekbe is felmentünk. A barangolásunk során két álomszép partszakaszhoz jutottunk el, igen nagy kalandok, és nehézségek árán, de megért minden csepp verítéket. A Grande Anse és Petite Anse részekhez az út a hegyeken át vezet, olykor földutakon, néha pedig úttalan szakaszokon. Visszatekinteni nem szabad, félelmetes szakaszokon ereszkedtünk le, aztán meg toltuk fel a biciklit visszafele...

Leérkezve a hegyről, a bicikliket egy bódé mellett tettük le, és követve az óceán morajlását, felleltük az óceánpartot is. Nem is gondolná az ember, hogy ilyen úttalan utakon végigszenvedve magát, majd egy ilyen csodálatos helyen lyukad ki. Furcsállom, hogy ezek a turistalátványosságokhoz vezető utak nincsenek jobban kiépítve. Vagy nem jutott rá pénz eddig, vagy nem is akarják finanszírozni ezeket, mindenesetre az eredmény ugyanaz: borzalmas szakaszok vezetnek csodaszép helyekre.

Szóval miután kipanaszkodtuk magunkat, és feltöltöttük vízraktárainkat, már élvezni is tudtuk a látványt, amely bőven kárpótolt minden sáros úton eltöltött másodpercért. A Petite Anse-hoz egy meredek sziklasoron át vezet az út a Grande Anse-tól, amely szintén "egysávos", így ha jönnek szembe, vagy visszafordulsz, vagy beesel a bokorba/szakadékba, esetleg a szembejövő jár így. De szerencsére nem sokan vetemednek arra, hogy átverekedjék magukat a "dzsungelben" (csak mi bolond európai turisták).  Itt La Digue-n nagyjából minden óceánszakasz ugyanúgy néz ki, mégis teljesen más: zafírkék víz, hatalmas hullámok, és gránitsziklák a part mentén. De ahogy a fényképeket nézitek, Ti is látjátok, hogy azért mégis van különbség, ugye?

A legnagyobb gond az volt, hogy a vihart jelző széllökések, és a felkavart homok megkeserítették az itt töltött időt. A nagy hullámokat annyi ideig lehet élvezni, amíg egyszer maga alá nem terít, mert onnantól game over: vagy sikerül kimásznod alóla, vagy úgy húznak ki. De akkor már kevesebb eséllyel maradsz életben. Nem tapasztaltam még soha, hogy ekkora ereje lenne a víznek. A hullámok nagy erővel érkeznek meg a partra, de ahogy húzódnak vissza az óceán gyomra felé, húznak magukkal, szinte beszippantanak, karmaikkal megragadnak, és nem engednek. Ezért az egyetlen mód a túlélésre, ha talpon maradsz, és te is karmokat növesztesz, amivel kapaszkodsz a homokszembe a parton :D Egyébként, ha nem a hullámokkal ökörködsz, hanem úszol benne egyet, úgy teljesen okés. Szóval nem kell annyira nagyon félni.

Mint mondtam, a szél, és a közeledő eső elől menekülve, ideje korán elindultunk visszafele. Az út mentén kis "italboltok" mellett haladtunk el, és egy tisztábbnak tünő helyen ízletes gyümölcsleveket és milkshake-t ittunk. Egy kedves, szorgos kis család tulajdonában van ez a juice-bar, gyorsan és jó áron árulják ízletes gyümölcsleveiket, a hely neve "Chez Bibi". Viszont a szállás fele közeledve, kitisztult az ég, ezért továbbhaladtunk a sziget csücskébe, ahol már egyszer jártunk, de most még messzebb merészkedtünk, ameddig csak út volt, eltekertünk. Omladozó bódék, szabadon legelésző kecskék, és bádogból épült tákolmányok mellett haladtunk el, és mikor már majdnem visszafordultunk, gondolván, hogy itt úgysincs látnivaló, megpillantottuk a kis sziget -számunkra- legszebb partszakaszát. Több száz méter hosszan elnyúlva hófehér homok, gránitsziklák, sehol egy teremtett lélek, napsütés, és az elmondhatatlanul gyönyörű színű óceán. Kell ennél több? (ígérem több költői kérdés nem lesz, engem is idegesít...).

Az egyik legfantasztikusabb volt az egész itt töltött idő alatt, hogy pár nap után a helyiek megismertek minket, mosoly kíséretében köszöntek nekünk, ahogy a biciklikkel eltekertünk mellettük, megkérdezték, hogy vagyunk, merre voltunk, hova megyünk következőnek. Családias hangulat és harmónia van a turisták és a helyiek között. 

Mialatt a parton napoztunk, egy érdekes látványra lettünk figyelmesek feltekintve az égre: a nap körül koncentrikus körökben elhelyezkedő szivárvány szinte vonzotta a tekintetünket. A fenti kép nem adja vissza a látványt (szeretek képeket készíteni, de pocsék fotós vagyok, ez van :) ). Nem tudom pontosan a jelenség nevét, aki ehhez jobban ért, felvilágosíthatna :)

Pár óra után kitikkadva, visszamentünk a szállásra, hogy összecsomagoljunk a másnapi induláshoz.

Az utolsó napon, egy igen szegényes reggeli elfogyasztása után, elindultunk a taxival a kikötőbe, ahol Estelle utolsó alkalommal lecsekkolt mindent, és elindított minket utunkra Praslin fele. A kompon együtt utazott velünk az előző nap látott Chez Bibi tulajdonosa, és családja. Jó volt ismerős arcokat látni, elköszönve La Digue-től :)

Az út szervezéséért a köszönet a Lagun Travel-t illeti. Ha Seychelles, akkor ezt az utazási irodát válasszátok! Korrekt, pontos szervezés, csak ajánlani tudom. 

12 dolog amit mindenképpen kerülj el repülés során

De a legfontosabb trükkök, bármennyire is nyilvánvalóak, talán nem mindenki által ismertek, ezért mindenféleképpen vessétek be ezeket a következő repülőutatok során! Várom a visszajelzéseiteket! :)

1. Aludni fel- és leszállás alatt
Mikor a gép emelkedik, illetve ereszkedik, a körülöttünk levő légnyomás gyorsabban változik, mint a fülünkben levő. Ez extra kényelmetlen érzés tud lenni, de egyenlítheted a légnyomást például:

Mindezen aktív tevékenységeket nehéz alvás közben csinálni, bár aki álmában eszik, talán a rágózást kipróbálhatja ;) Aki nem rendelkezik ilyen szuper képességekkel, inkább próbáljon ébren lenni, és így elkerülheti a fül-fertőzéseket, enyhe ideiglenes halláscsökkenést, dobhártya károsodást, valamint az orrdugulást, hogy csak pár kellemetlenségről essen szó.

2. Ülve maradni egész út alatt

Az alacsony kabinnyomás lassítja a keringést, és az ezáltal előidézett "stasis" (a vér lassabb áramlása az erekben) az egyik legfontosabb tényezője a vénás vérrögképződésnek. főleg az alsó végtagi mélyvénákban, mely legjobb prevenciója az alsó végtag aktív mozgatása járkálással. Erre főleg azok a fiatal lányok figyeljenek, akik fogamzásgátlót szednek, mert ezen gyógyszerek önmagukban is növelik a vérrögösödés kockázatát, repülés nélkül is.

A vérrögök a mélyvénákból részben, vagy egészben leszakadva (ezek az embólusok) megrekednek a kisebb átmérőjű erekben (mint a tüdő, szív, agy artériái) és igen súlyos, akár fatalis egészségkárosodást okozhatnak. Ezért keljetek fel minél többször, ami nehézkes lehet ablak mellett ülve (ezért is érdemes folyosó melletti helyet foglalni ;), de ne sajnáljátok a szomszédokat ugráltatni.

Aki altatót vesz be hosszú repülés alatt, szimplán ne tegye. Immobilissá tesz, és 10 óra ülés után előfordult, hogy holtan estek össze utasok a tüdőembólia miatt.

3. Kiütni magad, mikor nappal van az úti célod helyszínén

Ezt azért fontos betartani, hogy a megérkezés után könnyebb legyen alkalmazkodni az új időzónához. Amint felszállsz a gépre, állítsd át az órád a "destination time-"-ra, és ehhez igazítsd aktivitásod a repülőn. Ha az órád szerint fellőtték a pizsicsillagot, csukd le a szemed és számold a bárány(felhő)ket. Ha pedig fényes nappal van az érkezés, nyitott szemmel nézd a csillagokat és az alattad elterülő tájat.

4. Kihagyni egy italt

Nos, mielőtt valakinek rögtön a jó kis ebéd utáni magyar pálinka jutott volna eszébe, szögezzük le, hogy itt a cél nem a tested alkohol százalékának magas szinten tartása, hanem a megfelelő hidráltsági állapot fenntartása. A kabinlevegő minden körülmények között extra száraz, és mivel minden kilégzéssel vizet veszít a tested, add meg neki, amit kíván! Azaz: amint hallod, hogy a légiutas kísérők előgurítják a kajás kiskocsit, rendelj valamit inni (a víz a legjobb), vagy kérd, hogy töltsék újra poharad.

5. Kávét, teát rendelni

A probléma azzal van, hogy ezek alapja a repülőgép csapvize, ami coliform baktériumokat tartalmazhat, ezek pedig potenciálisan megbetegíthetnek, ha nem áll rá készen az immunrendszered. Ezek a coliform baktériumok a széklettel szennyezett vizekben fordulnak elő leggyakrabban, de nem önmagukban: súlyosabb betegségeket okozó társaik szintén jelen lehetnek a fedélzet csapvizében. Megoldás: rendelj palackozott italokat, és kerüld a csapvízből készült jeget!

Mindezt a 2012-es Enivironmental Protection Agency tanulmányából tudjuk.

6. Buborékos italokat rendelni

A légnyomásváltozás miatt a gázok kitágulnak repülés során, és ha nem akarod úgy érezni magad, mint a haspuffadás elleni szer reklámjából ismert lufihasú, felpuffadt férfi, akit a felesége léggömbként tart maga körül, inkább kerüld ezeket az italokat.

Ezen információ forrása az Aerospace Medical Association jelentése.

7. Becsiccsenteni

Először talán megnyugtat, és segít elaludni, de végső soron dehidrál, negatívan befolyásolja az alvás minőségét, és irritabilissá tesz. Ha nem skót legénybúcsún vagy, jobban jársz, ha megérkezés után pótolod a kimaradt feleseket ;)

8. Végigenni az étlapot

Ha éhesek vagyunk, persze, hogy tankolni kell. De csak azért benyomni az étlapról mindent, mert unatkozunk, nem a legjobb ötlet. Nem is annyira élvezetes az étkezés, mint a földön, és a száraz kabinlevegő, illetve alacsony nyomás miatt akár 30%-kal is csökkenhet a sós-és édes íz percepciója - emiatt kevésbé érezzük ízletesnek az ételt. Ezen felül a repülőgép, és utasok zaja is negatívan befolyásolja az ízérzést. Ezt némely légitársaság azzal kompenzálja, hogy sósabb ételeket szolgál fel, ami Nátrium-túladagoláshoz és magas vérnyomáshoz vezethet. Nem hangzik túl jól, mi?

Fenti eredmény egy német kutatócsoport, illetve a Cornell University munkáját dicséri

9. Megenni az ételt, ami a tálcára esett

Sajnos néhány utas pelenkázóasztalnak használja a tálcát, amin én utána nyugodtan majszolom az ebédem (csak egy megjegyzés: FÚJ). Bármennyire is aranyosak a bébik, aki szagolta már közelről őket telerakott pelus után, tudja, hogy a mendemondákkal ellentétben, nem rózsaillatúak. A pelusba rakott kis ajándék pedig hemzseg baciktól, amik a tálcára kerülhetnek, és arra ejtve egy-egy falatot, baba-széklettel szennyezett kaját nyammogsz.  Hm, fincsi... ja, nem.

Nyilván ezeket le kell takarítani minden leszállás után, de nem tudni, ki mennyire alapos az utaskísérők közül. Ezért töröld át a tálcádat fertőtlenítőszerrel, és tegyél rá szalvétát. Ha kihagyod ezt a lépést, inkább áldozd be azt a falat sütit, ami ráesett.

10. Ki-be kapcsolgatni a biztonsági övedet

Egy szó: kórokozó. Igen, a biztonsági öv is tele van mindenféle egészségkárosító kórokozókkal, ezért miután becsatoltad magad, fertőtleníts kezet, és próbálj nem hozzáérni a csathoz.

11. Mezítláb járkálni a fedélzeten

Szemmel láthatóan tiszta a gép padlója, ezt mindenki megerősítheti akinek van szemgolyója, de minden kajálás a gépen áldozatokkal jár: lepotyogott falatok, kiömlött üdítők, morzsa, ragacs. Bújj bele a cipődbe, amíg kirohansz a mosdóba, és a zoknid meghálálja :)

12. Mosdólátogatás nélkül leszállni a gépről

Valószínűleg nem ez a repülés legfelemelőbb pillanata, de tartogatni a hólyagodban az utazás alatt elfogyasztott 1-2 liter folyadékot nyomasztóbb. Ráadásul húgyúti fertőzésekhez is vezethet a hólyagban pangó vizelet. Ha nem akarod a vakációt kínok kínjai között eltölteni, megéri bepasszírozni magad a kis mosdókba (végül is jobb, mint az erdőben egy bokorban, nem? :)

NYC

New York City régiói (fent) forrás: Google

NYC-ben igen könnyű tájékozódni: a város nagy tüdeje a Central Park, ahol lovas rendőrökkel, üzletemberekkel, bohókás figurákkal és hajléktalanokkal találkoztunk, bár a hajléktalanokat kezdik kitiltani a park területéről.

Az utcák É-D és K-NY irányban haladnak, rendkívül szabályos elrendeződésben, ezért bátran induljunk el, amerre kedvünk tartja, igen kis esély van eltévedni (persze előtte jegyezzük meg hotelünk pontos lokalizációját). Állítólag páratlan élmény így felfedezni a várost, csak menni, amerre szeretnénk, és minden utcasarkon újabb élmény vár ránk, mikor pedig már azt se tudjuk honnan indultunk, hány jobb kanyart tettünk meg, akkor kezdődik az igazi kaland és a város igazi arca akkor bukkan elő :)

New York-ban mindenki rohan, multitaskingol. Eszik, kávét iszik, közben telefonál és mindeközben rohan a metró aluljárók felé. Hihetetlenül pörög itt az élet. Vannak olyan utcák, ahol a gyalogos járdát két részre osztották: a helyiek, és a bámészkodó turisták külön tempóban haladhatnak, hogy ne zavarják meg az állandó rohanásban levő, menő üzletembereket. Ha turistaként átkerülsz a másik sávba, és feldöntenek, neked kell bocsánatot kérni, míg az öltönyösök hangos, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illetnek. Miért állsz az útjukba?

Tipikus utcakép a nyüzsgő városban (fent)

NYC-ben nem érdemes autót tartani: nincs parkolóhely, vagy ha mégis akadna 1-2, rendkívül drága a parkolás, ezért taxiba pattanhatunk, gyalogolhatunk, vagy a tömegközlekedést vehetjük igénybe, ha el szeretnénk jutni A-ból B-be.  Mi a gyaloglást választottuk minden esetben, ezért a metro-ról és taxiról nem tudok élménybeszámolót írni :)

Indulás a Times Square-re :) (fent)

Empire State Building (fent)

Első szabad délutánunkon a Flatiron Building felé vettük az irányt. Az egész épület alaprajza egy hatalmas vasalóra emlékeztet. Az épületet a chicagoi Daniel Burnham tervezte Beaux-arts stílusban, és 1902 óta járul hozzá a város ikonikus látképéhez. Az épületben jelenleg kiadók, irodák találhatók, és a háromszög csúcsában lévő irodákból páratlan kilátás nyílik az Empire State Building-re. Az üzletemberek nem szeretnek itt dolgozni, tudniillik az építkezéshez használt szigetelőanyagok olykor a mobiltelefon-hálózat működését blokkolják, és így nem tudnak telefonálni irodáikból, ami nagy mértékben megnehezíti az üzleti megbeszéléseket. Szerintem a kilátás és a nyüzsgő forgatag a lábuk alatt kárpótolja őket ezért... :)

A Flatiron Building és környéke (fent)

A szállodánk felé sétálva vettünk igazi new york-i hot dogot egy utcai árustól, és valóban olyan ízletes, mint amilyennek mondják. Érdemes kipróbálni ;)

Második New York-i napunkon busszal jártuk körbe a várost:

Átdöcögtünk  Brooklyn-ba, hogy onnan szemléljük Manhattan-t, Van olyan őrült new york-i, aki Manhattan iránti imádatát úgy fejezi ki, hogy átköltözik Brooklyn-ba, hogy  mindig láthassa Manhattan skyline-ját. Ha Manhattan-ben élsz, csak azt a kis szegletét látod, ahol a lakásod van. logikus, nem?

Brooklyn Bridge és Manhattan egy része

Az ikonikus híd, amely oly sok Szex és New York jelenet hátterét adta

Háttérben a Ground Zero és az új torony

Háttérben a Szabadság Szobor

Brooklyni kitérőnk után a Ground Zero volt az első, és egyben egyetlen szomorú állomása utunknak. A két összeomlott World Trade Center helyén ma két, mély szökőkút áll, oldalukon pedig a katasztrófában elhunytak nevei olvashatók. Nem egy magyar vonatkozású névvel találkoztunk, ahogy végigsétáltunk a vízesés négy oldalán. A legszomorúbb azonban az a felirat volt, mely egy fiatal nő neve mellett említette: "and her unborn child", azaz a "soha meg nem született gyermeke", mindketten a terrorizmus kegyetlen áldozatai lettek.

Szemtanúk elmondása alapján miután becsapódott a repülőgép a toronyba, egy ideig senki nem tudta mi történik, a pánik úrrá lett, és csak annyit láttak, hogy valamik potyognak ki a meggyulladt és füstölgő épületből. Egy ideig azt hitték, informatikai eszközöket (nyomtató, monitor) dobálnak ki, de ahogy jobban szemügyre vették a tárgyakat, rájöttek, hogy azok EMBEREK, akik kiugrálnak az épületből. Nem tudni, hogy az élni akarás miatt próbálkoztak ezzel, hátha tűzoltó pokrócokra esnek, és túlélik az ugrást, vagy öngyilkosságba menekültek, mert tudták, nem élnék túl az épületet ért támadást.

2001. szeptember 11.-e óta megváltoztak utazási szokásaink, máshogy élünk, máshogy repülünk, ösztönösen félünk minden arab-külsejű társunktól, akik velünk utazik egy gépen, és rendkívül szigorúan ellenőrzik csomagjaink tartalmát a reptereken. Új világ köszöntött ránk ezzel a nappal.

A déli toronyba csapódó járat (forrás: Wikipedia)

Freedom Tower (az új torony) (fent és lent)

Ground Zero (fent)

Szomorú események helyszínén

A mentésben résztvevő elhunyt tűzoltók emlékére (fent)

A Ground zero-nál töltött szomorú fél óra után a Wall Street fele sétáltunk:

New York-ban gyakori a történelmi és modern épületek szemkápráztató szomszédsága

A fenti képen a Trinity church szinte ide nem illőnek tűnik az őt körülvevő felhőkarcolók mellett, de éppen ezért olyan varázslatos a Város

Irány a Wall Street! (fent)

Wall Street és a turisták tömkelege

Azt mondják, ha megfogod a bika heréit, szerencséd lesz ;) ezért olyan fényesek a golyók, mint Júlia mellei Veronában (fent)

New York City water taxi a Hudson folyón

Fenséges vacsoránkat a Hard Rock Café-ban költöttük el. A hamburgerük rendkívül ízletes, jó árban van, pompás a hangulat - Bill Clinton trombitája, gitárok, pengetők, jelmezek, stb. sorakoznak a falon, várva hogy tátott szájjal csodáljuk őket.

Beatles jelmezek és kiegészítők előtt várakoztunk, amíg elkészült az asztalunk. Kint a tér nyüzsgését, leérve az étterembe pedig a villák és kések párbaja által keltett zajban élveztük a berendezést, képeket, hangszereket.

Vacsora után hajóútra indultunk a Hudson-folyón

Éjjeli kivilágításban a Brooklyn Bridge

Naplemente és a Freedom Tower (fent)

Szabadság szobor naplemente után

Grand Central Terminal (fent és lent 3 kép)

Az állomás rendkívül zsúfolt, rohanó new york-iak döntenek fel minden irányból, miközben a mennyezetet bámulod. A mennyezeti festmény 1912-ben készült el, és Paul César Helleu tehetségének állít örök emléket. A csillagos eget és az asztronómiai csillagjegyeket próbálja megörökíteni, azonban pontatlanul. Néhány konstelláció valósághűen szerepel, mint pl. az Orion, de pár csillag meg van fordítva balról jobbra, és ezért nem a valóságot tükrözi. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a mennyezet alapjául középkori festmények szolgáltak, melyek az eget Isten szemszögéből ábrázolták, ahogy kívülről nézi azt. Ami még érdekes, hogy azóta se javították ki ezeket a pontatlanságokat, egyetlen renoválás során sem.

Az alsóbb szinteken, az éttermek hangyabolyra emlékeztető zajától távol, a peronok mentén fiatal, tehetséges zenészek pár centért játszanak hangszerükön, és olykor néhány idősebb, munkanélküli zenész is feltűnik, akik előtt fejet hajt a tömeg, és megtapsolja páratlan tehetségét.

Izland - 1. rész (Blue Lagoon)

Messzire sodort minket az élet, de a barátság nem a földrajzi távolságon és a találkozások gyakoriságán múlik :) Ezt mi is tapasztalhattuk az alatt a 10 mesés nap alatt, míg együtt voltunk. 

Izlandra nincs közvetlen járat Budapestről/Bécsből, kivéve az őszi hónapokat, ezért Edinburgh-ban szálltam át, aminek köszönhetően pár órát tölthettem ebben a pompás tengerparti városban, mielőtt továbbindultam volna Keflavíkba (Izland nemzetközi repülőtere).

Gyönyörű tájak felett repültünk el, és az út hangulatát tovább emelte, hogy egy tripla legénybúcsú zajlott a repülőgépen, nőnek öltözött vőlegénnyel, Micimackóval, skót szoknya-sportcipő kombós férfiakkal, és persze minden legénybúcsú elengedhetetlen kellékével: alkohollal. Igen zajos társaság volt, de fél óra elteltével mindenki átvette a buli emelkedett hangulatát és önfeledten nevettünk rajtuk, ahogy privát műsort adtak elő nekünk. Táncoltak, a skót szoknyájukat emelgették és körbeadták a piás üveget, amit illett mindenkinek meghúzni a vőlegény egészségére.

Mellettem egy skót, meleg pár ült, akik már sokadszorra jöttek Izlandra kikapcsolódni és  barátaikat meglátogatni. Rólam elég annyit tudnotok e témát illetően, hogy rendkívül liberálisan elfogadom az ízléses határokon belül mozgó meleg párokat. Idegenvezetőim voltak a repülés alatt: tolmácsolták, éppen mi fölött haladunk el, fényképeket készítettek a telefonommal, beavattak skót legénybúcsú szokásokba. Elmondásuk szerint náluk megszokott dolog a baráti társaságot bőröndbe rakni, s több napra külföldre utazni, egyúttal megünnepelni a házasságkötés előtti utolsó szabad napokat a legjobb barátok, férfi rokonok körében. Elég jól hangzik, nem? Én is valami hasonlót képzelek el magamnak :) (drága barátnőim, remélem mindannyian jöttök majd ünnepelni! :) )

Leszállva a keflavíki reptéren, a rutinosabbak már a duty free shop-ok felé vették az irányt, hogy jól bevásároljanak alkoholos italokból, tudniillik az országban rendkívül magas alkohol-árakkal találkozhatunk mióta állami kézbe került az alkohol-árusítás, ezért érdemes a reptéren megvenni, amire szükségünk van. A kisboltokban csak nagyon alacsony alkoholtartalmú italok kaphatók, míg a magasabbakat helyi alkohol-"trafikok"-ban lehet beszerezni.

Az indulás előtti délután itthonról foglaltam le a flybus-t, ami a reptérről elvitt a belvárosba, ahol a barátommal találkoztam. Több izlandi utazási iroda is kínál hasonló szolgáltatást, én azonban az alábbi oldalon foglaltam le az utat:

https://www.re.is/flybus/

Egy út a reptérről 1950 ISK-ba (izlandi koronába kerül), ami kb. 4000 HUF.

Továbbá itt is találhatsz shuttle bus-foglalást:

http://grayline.is

Este 10 óra körül buszoztunk Reykjavík fele a reptérről. A buszon mindenki tátott szájjal nézelődött, ámult az elénk táruló tájon. Zöld, lila, szürke, fekete mesésen váltakozó színkavalkádja, ahol az éppen nyugvó nap utolsó sugarai meg-megcsillantak a hegytetőkön és domboldalakon, vagy a szemkápráztató hullámokban tört meg a part mentén. Izlandon a nyári hónapokban kb. éjfél körül van napnyugta, és hajnali 2-3 körül napfelkelte, ami miatt itt éjszaka is világos van. Azonban a téli hónapokban szürke, ködös, sötét az ország, ilyenkor talán még különlegesebb, kísértetiesebb arcát ismerhetjük meg. 

Blue Lagoon:

Izlandi kalandjaim első állomása egy csodálatos, természetes fürdő volt, a Blue Lagoon. A kéknek eddig még soha nem látott gőzölgő árnyalatában mártóztunk meg. Azonban majdnem meghiúsult a régóta áhított pihenés: mivel korlátozott számban kaphatók jegyek, előre kell foglalni, amit mi nem tettünk meg. Legnagyobb szerencsénkre, amint meghallották, hogy izlandiul beszél Viktor (a barátom), azonnal beengedtek minket. Egy egynapos belépő 50 Euro egy felnőtt számára. Rendkívül drága kikapcsolódás, de túlzás nélkül állíthatom, hogy minden pénzt megér egyszer kipróbálni.

A lagúna vize kénben rendkívül gazdag, ezért jellegzetes szag fogadja az idelátogatókat. A tusoláshoz használt meleg víz is hasonló szagú, hiszen az izlandi meleg víz forrása a föld alatt található geotermikus forrás. Éppen ezért, az izlandiak nem fizetnek a meleg vízért, hiszen korlátlan mennyiségben áll rendelkezésükre föld alatt.

A fürdőben több állomáson is fehér iszap-pakolást rétegezhetünk magunkra, mely jótékony hatást fejt ki a bőrre, emellett pedig rendkívül mulatságos látványt nyújt, főleg ha a hajukra is rákenik az amerikai turisták. Mivel igen kevés látogatót engednek be, könnyen találtunk csendes, kis zugot, ahol meghitten tudtunk beszélgetni, és olykor úgy tűnt, mintha csak ketten lennénk az egész lagúnában, és egyetlen, szomorkás társunk a fölénk nehezedő szürke felhőréteg volt.

Ha megéheznétek, próbáljátok ki a Lagúna éttermi részét, bár elég borsos árakkal kell számolni, viszont cserébe páratlan kilátás nyílik a lagúnára és a gőzölgő domboldalakra. 

Mindkét reykjavíki utazási iroda kínál programokat a Kék Lagúnába, honlapjaik fent találhatóak.

Izland

Hatalmas ország, kevés lakossal. Azonban a 350.000 lakos 3/4-e az ország nyugati részére koncentrálódik, Reykjavík és környékének lakossága a 250.000 főt közelíti. Centralis régiója gyakorlatilag lakatlan, csak nyáron megközelíthető túraútvonalak szelik át, melyek összekötik az északi és déli, sűrűbben lakott területeket. 

A túravezetők nagy része úgy véli, Izlandra elegendő egy hét, hogy a főbb látnivalókat bejárjuk, mivel ezen turista attrakciók majoritása a délvidéken található. Az északi tájak bebarangolására 2 nap elegendő, utazással együtt. Reykjavík-ból indul 2 napos túra északra a grayline iroda szervezésében.

Izland időjárása: bármelyik pillanatban eleredhet az eső, de ez annyira megszokott a helyiek számára, hogy ernyőt nem is visznek magukkal. Esőkabát és hajrá. Ha viszont süt a nap, a 10 fokos, hűvösnek tűnő idő ellenére is bátran napozhatunk (ahogy mi is tettük, bár ez a fenti képen még nem látszik...), mert kellemesen nyalogatnak a napsugarak, és pár óra alatt ropogós barnára lehet sülni. Viszont a sugarak beesési szöge miatt semmiféleképpen ne felejtsük el naptejjel bekenni magunkat.

Izland gazdaságáról ízelítő

A világháborúk alatt az ország igen jelentős vagyonra tett szert, tudniillik ez az apró ország látta el a háborús feleket hallal, hússal, egyéb élelmiszerrel. Jelenleg az északi ország a Föld 10 leggazdagabb országa közt szerepel. Az itt élők stabil anyagi háttérrel rendelkeznek, megélhetésük szilárd alapokon áll. Hajléktalannal nem találkoztam, viszont azt megállapítottam, hogy a tömegközlekedést nem sokan veszik igénybe. Aki teheti, autóval jár mindenhova, így az idő nagy részében egyedül koptattam a járdákat.

Hogyan éld túl a hosszú repülőutat

Nem tévedek nagyot, ha azt mondom: mindenki utálja a hosszú repülőutakat. Kényelmetlenül apró ülések, hideg és száraz levegő, zajos szomszédok és repülőalkatrészek, hosszú sorban állás a mosdókhoz, és még sorolhatnám... De nem szeretném elvenni a kedved az utazástól, ezért megosztok veled pár taktikát, hogy minél kényelmesebb repülőutad legyen!

A poszt elsősorban azoknak az utasoknak ajánlott, akik hozzám hasonlóan economy class jegyeket váltanak.

1. Ülés

Igen, ez a legfontosabb, ezért kezdem ezzel. Transcontinentalis és transatlanti járatokon mindig folyosó melletti helyet foglalj! Tudom, az ablak melletti hely az abszolút etalon, mindenki élvezi a felszállást és a leszállást, kattogtatja a fényképezőt és izgatottan várja mikor tűnnek el a felhők, hogy végre szemlélhesse az alatta elterülő tájat. De senki nem tudja elkerülni, hogy a 10 órás út alatt ne kelljen mosdóba menni, és az ablak mellől igen kellemetlen kikászálódni minden alkalommal.

A kisebb gépeken 2 sectio (3-3 ülés) között található a folyosó. Balról (a gép orra fele fordulva), az ablak felől kezdődik a számozás, és a folyosó melletti 2 hely a C és D jelet kapja. Azonban a nagy járatokon a 2 szélső sectio között található egy középső is, amely 3 ill. 4 ülőhelyből áll soronként. A legújabb Airbus A380 járatokon 5 ülőhely található középen.

Egyszerűsítsünk: 3-3-3 ülőhely található mind a 3 sorban. A legjobban akkor jársz, ha D ill. G ülést foglalsz. Ez esetben a középen ülőnek 2 lehetősége is van kimászni, és neked kevesebbet kell felkelned miatta, vagy legalábbis kevesebbszer fog rajtad átmászni a melletted ülő utas. És ami a legfontosabb: te is egyszerűbben jutsz a folyosóra, és onnan a mosdóba.

2. Mozogj!

Ha el szeretnéd kerülni a mini-stroke-ot, lábdagadást, mindenféleképpen kelj fel óránként, vagy 1,5 óránként. A mosdólátogatást kösd össze egy "fedélzeti sétával". Mit értek ez alatt? Sétálj el a gép elejétől a végéig, majd vissza az ülőhelyedre, legalább 2x.
TIPP: éjszakai járatokon, mikor kihalt a gép, hátra szoktam menni, és tornázok egyet (na persze nem az a célom, hogy kemény munkával kalóriákat égessek el, csak jól átmozgatom minden végtagom, hogy elalvás előtt kilazuljanak a bőröndcipeléstől elmacskásodott ízületeim)

A CNN-travel segítségével Airplane yoga-t is végezhetsz, csupán 18 könnyed mozdulatot kell elvégezned az egészséges repülésért :) /ld. hasonló című cikkem/

3. Étkezés

Nem könnyű, de próbáld meg elkerülni a burrito-t, pacalpörköltet és egyéb puffasztó, zsíros, nehéz ételeket a repülés előtt és alatt. Aki hajlamos rá, repülés alatt eléggé felfújódik, és nincs is annál kellemetlenebb, mint az alumínium dobozban ücsörögni 10 órát. Hogy mindezt elkerüld, egyél kis adagokat, egészségesen étkezz, járkálj sokat, és fogyassz kellő mennyiségű folyadékot (felszállás előttig legalább 1 litert és a gépen is próbálj legalább ennyit meginni). Amint a gép nagy része elkezd emészteni az input után, számíthatsz rá, hogy hamarosan lesz output is, és hatalmas sor a mosdók előtt. Ez még egy indok arra, hogy a folyosó melletti ülést válaszd. Elsőként mehetsz a mosdóba az étkezés után. Ezért nagy valószínűséggel nem kell hosszú percekig sorban állni, és tiszta mosdó fogad.

4. Alvás

Ha a packing checklistet betartod, valószínűleg nem hagyod otthon a travel pillow-dat, amivel ezerszer kényelmesebbé teheted az utat. Emellett nem kell olyan kínos pillanatokkal számolnod, mint a szomszédod vállán való ébredés, és olyan esetleges bónuszokkal, mint belőled származó nyáltócsa a pólóján.
Van aki az elalvás előtti alkoholra esküszik, és a gépen is rendel magának pár dl bort, vagy töményet, mintha otthon lenne. Én személy szerint nem ajánlom, ugyanis az alkohol dehidrál és ezt kombinálva a fedélzeti nyomásváltozással, könnyen ájuláshoz vezethet. Ezért inkább egy egyszeri befektetést tanácsolok: alvómaszk és füldugó.
Az alvómaszk segíti a cirkadián ritmusod regulálását és a könnyebb elalvást. A füldugó pedig a zajok nagy részét kiszűri, és csökkenti az agyba érkező információ mennyiségét a hallójárat "szigetelésével", ami a nyugodt alvás egyik előfeltétele. Egyes légitársaságok takaróval és párnával is ellátnak, ezért ennyivel kevesebbet kell magaddal cipelni.
A melatonin nevű gyógyszer az egyik legkevésbé drasztikus altató, ezt is kipróbálhatod de nem ajánlott először bevenni a repülés alatt. Inkább teszteld le otthon, figyeld meg a mellékhatásokat (ez minden gyógyszerre érvényes a repülés előtt).

5. Jet lag

A repülőgép személyzete minden esetben segíti a pihentető utazást. Csökkentik a világítást, ha aludni kell, még ha te ezt nem is érzékeled az időeltolódás miatt. Nedves, meleg törlőkendőt szolgálnak fel, amivel felfrissítheted arcodat és nyakadat, és nyugodtabban alszol utána.

Az alábbi pár ötletet nagyon köszönöm a világ legprofibb idegenvezetőjének!

6. Rágó

Ébredés után inkább az utastársak felé kifejezett jóindulat eszköze a rágózás, bár én mindig fogat mosok a gépen (elalvás előtt is és leszállás előtt), ezért nem szoktam rágózni. De jó ha van egy csomag a táskádban ;)

7. Zacskó a cipőnek

Hogy a legösszkomfortosabbá tedd az elalvást a gépen, vedd le a cipődet, mintha csak otthon lennél. Azonban ahogy a cipődet lerakod otthon a szekrényben, vagy az előtérben, itt is érdemes az orrodtól kellő távolságban tartani, vagy legalábbis zacskót húzni rá. 

8. Zokni

Mivel hideg van a kabinban, könnyen meg-, illetve felfázhatsz. Húzz zoknit, hogy elkerüld a nyaralás alatti, túl közeli és hosszan tartó ismeretséget az ággyal és papírzsebkendőkkel. 

9. Melegítőnadrág

A gépen a legpraktikusabb viselet, ami közel áll a pizsama anyagához, ezért kényelmes benne aludni. Tedd be a kisbőröndödbe, és vedd át, mikor alváshoz készülsz.

Őszintén szólva, én sokszor eleve melegítőnadrágban indulok el (persze nem a susogós, gumisderekú-fajtában, hanem pamutból készült, könnyen állítható derekú "sütievős" gatyában). Legfontosabb a kényelem egy ekkora út alatt, és őszintén szólva nem is értem, hogy képes valaki 15 centis tűsarkúban és szűk miniruhában végigülni egy 10 órás repülőutat. Úgy érzem, erre születni kell.

Ne feledd, végső soron egyszer úgyis véget ér a repülőút ;)

Travel hacks

Csomagolás közben elleshetünk pár trükköt a profiktól ;)

SMINK a repülőgépen - lehetséges! Egy kontaktlencse tároló doboz egyik felébe öntsetek alapozót, a másikba pedig pirosítót és leszállás előtt is tudtok a gépen kényelmesen alapozni  :) 

Miért jó? Friss sminkkel szállhatsz le a gépről, ami különösen fontos, ha üzleti találkozóra rohansz a reptérről, hiszen jobb benyomást kelt a makulátlan külső.